Erre a nyárra már minden nagyüzemnek van egy új, zászlós söre. De az újdonságok tengerében mi az, ami megéri az árát?
Ezt a kérdést tettem fel magamnak nem rég, hiszen a polcokon hónapról hónapra jelennek meg az új dobozok Dreher Pale Ale, Tripla Komlós, Borsodi Mester vagy épp Pécsi Búza feliratokkal. Ahelyett viszont, hogy egyesével kapnának egy pár soros szösszenetet, 10 résztvevős nagy „bolti sör” tesztet rendeztem, hogy eldöntsem, miből érdemes leginkább betankolni a VB döntő nézéséhez. A válogatásnál próbáltam megkeresni az újabb jelenségeket, de persze pár régi favorit is becsúszott viszonyítási alapnak. Így jött össze a 10-es keret a Borsodi Mester, az Arany Ászok Frissenszűrt, a jó öreg Pilsner Urquell, az Argus Maestic, a Dreher Hideg- és Triplakomlós, illetve Pale Ale, a Soproni IPA, az Asahi Super Dry, valamint a Pécsi Prémium Búza részvételével.
A Borsodi Arany
A tesztet a lovas sörrel kezdtem, hisz itt volt bennem a legnagyobb félsz: eddig finoman szólva sem vettek meg a borsodi üzem termékei. A Mestert ehhez képest még méltatnám is: végre otthon maradt a kukoricás zsák, az íze is… van, malátásabb földimogyisabb meg minden. Van ugyan egy piszok kellemetlen, fémes utóíze, de végre közeledünk a sör kategóriához. Az örömködést legfeljebb az akaszthatja meg, hogy az órám szerint még mindig 2018-at írunk, egy Soproni IPA (sőt, Dreher Pale Ale) UTÁNI időszakot. Az irány jó, de erre a magyar piacra már valami ütősebb kell újításnak, ezzel még NAGYON távol vagyunk a boldogságtól. A fair play szellemében azért megjegyzem, hogy a Nitróról, sőt még a Super Dry-ról is jobb emlékeim vannak, de jelenleg egyiket sem tudtam beszerezni, vagyis a nosztalgia-faktor sajnos itt is erősen játszhat.
És ha már a bátortalan újításoknál tartunk, besuvasztanám ide az Arany Ászok Frissenszűrtjét is (megint a szómágia, kezd elegem lenni). A komlós dekor ellenére a varázsszó itt is a csöves strand-nasi, hisz az ízt itt is a kukoricás édesség viszi, DE (!) itt végre megjelenik egy karakteres íz és a Borsodik fémes utózöngéjét sem kapom meg végre. Jól jellemzi az előbbi gyártót, hogy erősen kell gondolkodnom, a Mesterből vagy ebből innék-e megint.
Cseh szakasz
Amolyan teszt a tesztben jelleggel beszuszakoltam ide két malátásabb cseh sört is, hiszen régen piszkálta már a fantáziámat, milyenek lehetnek egymásnak eresztve.
A jobb sarokban a sörösök kisbolti vásárlásának utolsó mentsvára, a Pilsner Urquell áll, aki (főleg az előbbiek után) egy telt illattal és telt ízzel támad be. Kellemesen karamelles és édeskés, vékonykább egy intenzívebb komlós búcsúval.
A bal sarokban a Lidl (számomra) új felfedezettje, az Argus Maestic áll, az a saját márkás sör, aki nem csak stílusában cseh. Itt egy visszafogottabb illat, nagyobb test és kevesebb édesség fogad, egy elég telt, kvázi komló mentes befejezéssel.
Bár az Argus hidegen picit közelebb állt a klasszikus cseh „megáll a habján a 10 forintos” jelleghez, melegedve elég radikálisan fordult a kocka. Míg a Pilsner picit kinyílt és megtartotta jól ihatóságát, a Maestic teljesen szétesett. A két sör két külön stílust képvisel, ami a kóstoló társaságot is eléggé megosztotta. Ami engem illet, mindkettő megér egy próbát, hogy mindenki magának lője be, mit keres egy cseh sörben.
Az új hullám
Közeledünk az este legnagyobb meccséhez, hiszen ez után engedtem egymásnak a 3 újabb Drehert és a Soproni Óvatos Duhaját. De még mielőtt lemenne a Pale Ale vs. IPA, kezdjük a bemelegítéssel.
A (citrás) Hidegkomlós valamikor még a magyar megváltó volt nagyüzemi szinten. Talán ennek, és viszonylag komlós illatának köszönheti még mindig megmaradt népszerűségét. Kicsit vizes, kicsit kukoricás és sajnos csak kicsit komlós sör viszont arra elég, hogy az eddigi hazaiakat megverje, de az ingerküszöb azóta jóval feljebb vándorolt.
Valami hasonló igaz a Pale Ale-lel érthetetlen módon együtt kiadott, (centennial komlóval főzött) Tripla Komlós változatra is. Itt enyhén több szerepet kap a névben szereplő összetevő, de a tripla jelző erős költői túlzás. Az alapanyag virágos-mézes jellege azért épphogy, de tetten érhető, így a kukoricás Dreher szakaszt ő nyeri.
Aztán jön a forintban kb ugyanott álló Pale Ale és megkérdőjelezi, minek bohóckodik még a pesti sörfőzde a „komlós” szériával. Teltebb íz, teltebb illat, mérhetetlenül komlósabb jelleg (gyanta+citrus) és édeskés-malátás alap. Ezzel a sörrel húzunk egy vonalat az eddig említett, lagernek induló, de ott nagyokat bukó termékek és az ivós ale között. Bár a sörgeekeknek ez így is kevés lesz (spoiler: az itt szereplő sörök mind kevesek lesznek), a Pale Ale egy szintlépés az ivós sörök tekintetében. Nem utolsó sorban végre fel vannak tüntetve a dobozon a komlók, ami nálam sok profinál is hiányzik. Egyedül a csípős befejezést nem tudom hova tenni.
Ezzel szemben a „címvédő” Soproni IPA még ehhez képest is új sebességre kapcsol: a komló (citrus+virágos) még intenzívebb, az ízt is jobban dominálja, sűrű és csak enyhén égetett cukros. Itt a Dreherhez képest sokkal nagyobb ízbombát kapsz az arcba (nem győzöm hangsúlyozni, nagyüzemi viszonylatban), cserébe itt már egy sűrűbb, masszívabb, teljesen opálos sör a folyamat eredménye.
Pontosan ez az a faktor viszont, ami miatt nem tudok egyértelmű győztest hirdetni: Bár a Soproni valóban jobban hozza az új sörök hangulatát, 2-3 korsó után valahogy nem csúszik úgy, túl masszív lesz, amitől megcsömörlik az ember. Ezzel szemben a Dreher szerényebb arzenálja mellett épp a bolti lagerek ivósságát hozta át egy új stílusba, egy új szinten. A győztes tehát hangulat függő.
A Jokerek
A végére maradt 2 joker-sör is, amit valahogy sehova nem tudtam odacsapni, de mégis újdonságával ide kívánkozott.
Ezek közül az első az Asahi új importja, a Super Dry. Bár izgalmas lett volna összekóstolni a Borsodi hasonló nevű sörével, ezt valószínűleg lelőtte a gyártó, így a száraz, rizses sört jobbára a kukoricás lagerekhez tudtam hasonlítani. Ezeket pedig a száraz illatával, nyers ízével és kiforrottabb receptjével veri, de nem magabiztosan. Jellegre talán egy pici csavarral rendelkező eurolagerként tudnám körülírni, de mivel ez a csavar még akkora sincs, mint a Komlós Dreherek esetében. A 0,33-as palack és a magasabb ár miatt az Asahi könnyen felejtőssé válhat.
A végére maradt a legnagyobb meglepetés: a Pécsi Prémium Búza, ami teljesen kilóg a mezőnyből, hatalmas csendben érkezett és egy teljesen tisztességes búza sör. Nem csak (kb) első magyarként, nem csak hazai viszonylatokban, amúgy is. Jön a banán, jön a fűszeresség, krémes és kellemes. Ilyen ársávban ez a kóstoló végére nem csak hogy kellemes desszert, de közönség-kedvenc is lett. Szép munka volt!
No de mit vegyünk nyárra? Ezek után mindenki azt, amit akar. Nálam a két cseh fog előfordulni, néha desszertnek bedobok a kosárba egy Pécsi Búzát, ami viszont nem csak a teszt alapján, de az eddig látogatott házibulik tendenciájából kiindulva is megállapítható: a nyár győztese holtversenyben a Soproni IPA és a Dreher Pale Ale.
