Teszt
A Fehér Nyúl alapválasztékának 4-eséből 3 helyet (APA, IPA, DIPA) világos sörök foglalnak el. Ezek után pedig szinte íratlan szabály volt, hogy a négyesben egy sötét főzetnek is helyet kell kapnia. Esetünkben pedig ez egy stout lett, egy stílus, ami lehet könnyedebb, de telt ízével is lefoglalhat egy hosszan kortyolgatott pohár erejéig. Nézzük, a Fehér Nyúl melyik változat mellett tette le a voksát.
A sör apró habja még nem árulkodó, de vöröses fekete színe már sejtet valamit. Enyhén amerikai kávéra hajazó színhez pedig kávés illat is dukál, hiszen épp ez a legmeghatározóbb jegy, amit egy kis szaglászással felfedezhetünk. Íz tekintetében sem sokat változik a helyzet, hiszen a sör a kesernyésebb ízvilág felé hajlik, cikóriára emlékeztet és enyhén füstös is, egy szóval kávés. A kávét pedig a hosszú változatban kell itt érteni, mert a Stout kifejezetten a könnyebben csúszó kategóriába esik, könnyed, vékony és a stílushoz képest szinte ivós.
A Fehér Nyúl-féle alap stout tehát egy jól fogyasztható, alap barna sört hoz a palettára, ami jó ivású, kellemesen kávés és könnyen értelmezhető. A sötét főzetekért rajongó sörguruknak inkább azért jöhet be, mert nem fekszi meg az ember gyomrát 2 deci után, de a jó sörök után érdeklődőknek is kiváló kezdőpont lehet ahhoz, hogy felfedezzék, mennyire más ez a barna sör, mint amit megszoktak.
