A magyar MONYO Brewing Co. és a lengyel Browar Kingpin együttműködéséből született Foreign Extra Stout füstölt kápia paprikával, korianderlevéllel és feketeborssal fűszerezve.
Teszt
Van egy bája annak, hogy a jó magyar sörfőzdék és sörök egyre messzebbre jutnak el. Erre leginkább akkor ébredtem rá, mikor egy bolgár sörrajongó „hall of fame” polcán megtaláltam egy hazai palackot a To Øl és a Stone egy-egy limitált kiadású üvege közé ágyazva. A kölcsönös elismerésből pedig kölcsönös téma és barátság kerekedik, ebből pedig sörfőzők esetében nemzetközi kollab-sörök. Ez utóbbiba erősített be mostanság nagyon a Monyo, de míg az orosz kooperációk gyümölcsére várnunk kell még, Lengyelország tájáról, a Kingpin sörfőzdéből megérkezett a 2. közös sör is, a King Kapia.
Az uralkodó elődje még a nyáron, a Monyo főzdéjéből induló vaníliás NEIPA volt Mahna Mahna néven, ami egy kellemes, édeskés színfoltja lett az augusztusnak. A King Kapiát ehhez a desszerthez készült főételnek is lehet tekinteni, hisz egy foreign extra stoutról beszélünk, ami egy nagy halom smokerben füstölt kápia paprikát kapott.
Ezek után kétség sem fért hozzá, hogy ezt is meg kell kaparintanom, amíg a készlet tart. A bolt polcán viszont nem a szokásos kis 0,33-as üveg fogadott: Kápia király jó lengyel szokáshoz híven fél literes üveget kapott, ráadásul olyan gyönyörűen kidolgozott grafikával, hogy azt világhírű együttesek lemezborítói is megirigyelnék. Azon gondolkodva, hogy szobám falán hova tudnék elképzelni egy utónyomatot a lengyel-magyar perszonálunió koronás főjéről, két érdekességre lettem még figyelmes a palackon. Az egyik, inkább furcsa gesztus az volt, hogy a komlók és a maláták fajtáit csak a lengyel verzió tartalmazza, nekünk „be kell érnünk” az alapadatokkal. Azok között viszont megpillantottam még pár érdekességet: a füstölt paprika mellett a főzet korianderlevelet és borsot is kapott. Így készül a sörleves, gondoltam.
Otthon, immár sörbontóval felszerelkezve a merénylethez egyből teszteltem is a teóriámat. Pohárba töltve az üveg tartalmát éjfekete folyadék, gyorsan elszökő hab(ocska) és egy masszív füstölt paprikás illat fogadott. Nem lesz itt finomkodás meg alibi fűszerezés, csak megkapjuk azt a levest. Meg is kaptuk, hiszen a kortyot egy az egyben eluralta a kápia, mellette pedig szóhoz jutott a másik két fűszer is, pikáns, enyhén csípős ízt varázsolva a sörnek. A sörnek, ami malátás étcsokisságával biztosított színteret a 3 szereplős drámához, ügyelve arra, hogy ne tűnjön fel a jelenléte. Mert a stout alap érezhetően csak azért van, hogy sörről beszéljünk, megtámaszt, de a fűszereknek nem egyenrangú párja. Ettől függetlenül (vagy épp ezért) a sör összhatása érdekes a jó értelemben. Kaptam valami teljesen újat, ami csak annyira furcsa, hogy egy tapasztalt sörös komfortzónájába bőven beleesik.
Bár végül kicsit hiányolom az egyensúlyt, vagyis a sör erőteljesebb jelenlétét, egyértelmű, hogy ez az elképzelés nem erről szólt. Épp ezért bárkinek merem ajánlani, aki hajlandó elrugaszkodni a „sör ízű sör” mantrától, mert cserébe kap valami teljesen újat, érdekeset és kereket.
