Teszt
A tavalyi év végén elég szépen beleástuk magunkat a Vaskakas söreibe, azonban az akkor elérhető sorozathoz azóta egy új jövevény is érkezett, melyet nemes egyszerűséggel Porternek kereszteltek. Az új főzet persze hozta az elődök szellemiségét, hiszen mivel angol porterről beszélünk, megint az öreg kontinens egy elhanyagoltabb stílusához nyúlt a győrújbaráti főzde, ráadásul a címke minőségéből sem engedtek.
Ami a sört illeti, az esztétikum itt is a helyén van. Vörösesbarna színnel és apró habbal mutatkozik be a brit dokkmunkásunk. A pohár fölé hajolva kakaós-malátás aroma csap meg, némi elsőre kissé zavaró megégett kotyogóssal együtt. Szerencsére ez a vonulat kóstoláskor már a háttérbe szorul, hiszen itt a kesernyés kávé íze érvényesül a befejezésben némi kakaóval. Második kortyra már az is kiderül, mitől volt az illatban az az égetett vonulat: a kezdő kávéhoz ugyanis itt már egyre erősödő pörkölt, füstös malátaíz adódik. Ez, bár elsőre furán hat, elég jól betársul az egyébként vékonyabb testhez, így adva a sörnek egy nyers robusztus jelleget. Eleget melengetve aztán a füstösség éle is simul és végeredményben egy karakán, ivós angol portert kapunk, épp ahogy ígérték.
A Vaskakasnak tehát most sem hazudtolta meg magát: megint egy jól iható, erős ízvilágokkal dolgozó sört töltött palackba, ami viszont jócskán eltér a megszokott, amerikai stílusú, testes desszert porterektől. Bátor húzás, de én értékelem és úgy sejtem, azok is fogják, akiknek sikerül túllépniük a tényleg pici félrecsúszott illaton és belekóstolnak az angol kikötői életbe.
