Az Apolló Program nevű limitált széria 4. tagja, amely 2017-es szüretelésű, frissen importált Citra, Mosaic, Galaxy és Nelson Sauvin komlókkal, valamint Maris Otter és cseh pilseni malátákkal készült.
Teszt
Befutottak kis országunkba a friss amerikai komló szállítmányok, amikre 2 főzde rá is csapott, mint tyúk a takonyra. Nyilván az egyik a Rothbeer, a másik pedig a Mad Scientist volt a Vanguarddal, viszont kettejük közül először az űrfőzde „nem New England IPA-jához” jutottam hozzá. A titulus annak köszönhető, hogy a főzde amolyan szimpatikus „szembe az árral” hozzáállással keserű IPA-t csinál a friss Citra, Mosaic, Galaxy és Nelson Sauvin komlókból a NEIPA uralta évben. Emellé megy bele a maláták BMW-je, a Maris Otter és az egész főzet a kísérleti Apollo-program keretein belül gördül ki. Körülbelül ennyi infót kaptam el a hype vonaton, mielőtt hozzáláttam volna az üveghez.
A kilövés pillanatában egy mélyarany sör fogad, kissé opálosan és a komlóktól elvárható, trópusias illattal. Meglepő viszont, hogy illata krémesebb, mint ahogy az „arccal az IBU-nak” söröktől megszoktam. A kóstolás alkalmával a sör nem fekáliával gurigat, először rád engedi azt az intenzíven (trópusi és magyar) gyümölcsös fellángolást, amit a komlók tudnak, majd a robbanás után kesernyésen és hosszan cseng le, hogy a nyelés után megint csak egy gyümölcsös íz maradjon a szádban. Illatához híven pedig teszi ezt olyan selymesen és telten, hogy a komlókeserű sem lesz intenzíven bántó, inkább egy keserű NEIPA érzetét kelti a produkció (már ha lehet ilyen).
A sörrel kapcsolatban csak egy apró kifogásom van: nem értem, egy ilyen, szépen kivitelezett, de ízvilágában még mindig a klasszikusok közé tartozó IPA miért a limitált szériába debütál. Az én filozófiám szerint ennek meg kellene maradni az elvetemült ötletek játszóterének. Emellett viszont elismerem, hogy nekem eddig ez az Apollo sorozat legjobban sikerült söre és bárkinek merem ajánlani, aki egy jól sikerült, klasszikus, mégis lágy IPA-t inna.
