Citra és El Dorado komlókkal, a North Brewing Co. közreműködésével készült New England IPA.
Teszt
Nem tudom, a MONYO egyáltalán behúzza-e még az ajtót a velük együtt főző vendégek után, hiszen mostanság annyi kollabban vesznek részt, hogy az ide látogatók egymás kezébe adják a kilincset. Most például ügyeletes bűntársuknak az angol North Brewing Co.-t választották, akiknek nevével már én is találkoztam pár dobozon és ez a meeting rendre jó szájízzel végződött. Bizakodtam hát, hogy a közösen kifőzött citrás, el doradós New England IPA, a Where is Seb? is be fog találni.
Bár a küllem leírásánál csak ritkán ér meglepetés, a Seb esetében már itt is éreztem, hogy valami mást kapok, mint amire számítottam. A sör ugyanis közepes habja alatt aranysárga és egyáltalán nem ködös, mint ahogy az a New England IPA-k esetében lenni szokott. Az illat emellett minden esetre erős és durván gyümölcsös: egész pontosan az ananász és a mandarin jön belőle, de nagyon. A korty elejében szintén a citrusféle és az ananász uralkodik, tisztán és harsányan. E mellé kisvártatva egy majdhogynem sós, zöldséges íz is betársul majd ez a főként gyümölcsös kavalkád fut le telten, kesernyésen, de nem krémesen egészen a főként a korty második felében bemutatkozó mangó markáns megjelenéséig.
Egy dolgot le kell szögezni: a Seb egy gyümölcsbomba. Minden fent említett íz ugyanis olyan intenzíven és olyan tisztán jelenik meg, hogy azt még a sörtől idegenkedők is rögtön kiszúrják. Ilyen szempontból pedig ez az IPA egy hatalmas siker. Azoknak azonban, akik a New England ködös, krémes és szinte gyümölcslé szerű jellegét keresik, nem ez lesz a megfelelő sör. Bár a BJCP hivatalos határvonalait nem tisztem meghúzni, nálam ez inkább egy telt és gyümölcsös IPA, mint egy New England. Annak viszont baromi jó.
