Tegnap végignéztük, melyik főzde mutatott fel valami extrát a 2018-as évben, ma pedig már a konkrét söröké a főszerep.
Mivel azonban a „legjobb sör” kategória eléggé ízlés függő, a mezőnyt itt is igyekeztem szegmensekre bontani. Emellett előfordulhatott, hogy az év valamelyik nagyágyúja kimaradt nekem (pedig eskü próbálok mindent megkóstolni), de ha hozzájutok még valami kiemelkedőhöz, azt visszamenőleg is világgá kürtölöm a honlapon. Ezt észben tartva tehát következzenek 2018 sörös leg…-jei.
Az év magyar nagyüzemi söre: Soproni Óvatos Duhaj APA
A Soproni sörgyár idén ledominálta a nagyüzemi piacot. Pont. Bár a Dreher is próbált beszállni a versenybe a szintén idei Pale Ale-jével, ez egészen addig működött, amíg a soproniak ki nem hozták a stílusból a saját változatukat. Ha pedig észben tartjuk, hogy még jön itt egy versenygyőztes porter is, elég bizakodóak lehetünk a jövő év tekintetében. (Cikkek a sörrel kapcsolatban még itt és itt.)
Az év hagyományos söre: Fehér Nyúl Pils/HopTop Lager/Red Viking/Gold Viking
Ha jól emlékszem, az egyik utolsó Főzdefezt szlogenje volt a lager visszatérése és beemelése kisüzemi körökbe is. Akkor a felindulásból kb csak a szlogen maradt meg, és annak ellenére, hogy azóta több főzde is próbálkozott az alsó erjesztésű sört divatba hozni, ez 2018-ig nálam nem sikerült. Idén bezzeg megérkezett végre az a lager, amit simán eliszogatnék még egy hideg IPA vagy APA helyett is, méghozzá rögtön négy. Az időrendi sort a Red Viking vörös és arany változata kezdte, ami már év elején meglepően betalált, aztán kaptam egy tesztüveget a Fehér Nyúltól, majd év végére befutott a HopTop Lagere is. Közös ezekben a sörökben, hogy valahogy megtalálták az egyensúlyt a cseh és a német vonal között, ráadásul mind csempészett a receptbe egy kis csavart, ami miatt összetéveszthetetlenül a kraft mezőny sajátja lett.
Az év újhullámos söre: Pizza Slice In The Party District/Let's Drink Before We Drink!
A PARTY OR DIE már méltatott csapata már olyan régen debütált, hogy majdnem az előző évhez soroltam. „Egyszerű”, minden extra alapanyagtól mentes, de újhullámos kategóriában mind a Pizza Slice… IPA, mind a Let’s Drink… bak olyan szépen hozta a jól iható sört, hogy még ilyen távolról is őket koronáznám meg ebben a kategóriában.
Az én nagy testű söre: Rice Rice Baby/Night Shift (2018, Whiskey)
Bár talán az idei év volt a legerősebb a 10%-kal kacérkodó, nagy testű sörök terén, a kategóriát mégis a Horizont nyerte, méghozzá úgy, hogy egyszerre két főzetük léphetett a dobogó tetejére (egyikük Mad Scientist segítséggel). A Rice Rice Baby esetén a trükk a szaké élesztő használatában, a rizsben és a hordós érlelésben volt, hiszen ezzel olyan ízvilágot teremtettek, amit még nem éreztem sörben (de most már keresni fogom). A Night Shift ezzel szemben egy leírva mérföldekkel egyszerűbb utat választott: az amúgy is jó imperial stoutot Tennessee whiskey hordóba töltötték. „Csak” ennyi kellett, hogy egy brutálisan ízgazdag whiskey-sört kapjunk.
Az év extrém söre: Spontan Syrah/Generations Red
Mivel a sörforradalom előtt inkább jó borokon nevelkedtem, nálam szinte nem volt kérdés, hogy betalálnak idén a boroshordóban érlelt spontán sörök. Az viszont még engem is meglepett, hogy ennyire. A december végére terebélyesre duzzadt mezőnyből konkrétan két parádés főzetet emelnék ki, őket viszont szigorúan fej fej mellett, mert mindkettő közel ugyanazt a WOW-faktort váltotta ki ugyanazzal a trükkjével. A Brew Your Mind alap Generations Redjén ugyanis a merlot könnyed meggyessége, míg a MONYO Terroir sorozatának 1. darabján, a villányi Spontan Syrah-n a megnevezett szőlőfajta fűszeressége érződik annyira, hogy mindkettő tökéletes középút lett sör és a bor között, na és persze 2018 legemlékezetesebb söre számomra.
Az év legbetegebb söre (ami mégis jó): Insulin Pump/ Magyar Uborkasaláta
Ezt a kategóriát kicsit nehéz volt körülírni, de ha valaki meglátja a nyerteseket, tudja, mire gondolok. Az első kiemelt a talán kevésbé hirdetett Parody Brewing szerelemgyereke, ami Kővári „Csakajósör” Gergő és Rebák „BPBW” Tibi közös projektje, miszerint minden erjeszthető baromságot belefőznek a sörbe, mert YOLO. A társulás nyitókísérlete az indokolatlan mennyiségű édességet leerjesztő Insulin Pump volt, ami viszont a hajmeresztő alapanyag lista ellenére nem csak ihatóra, de konkrétan annyira jóra sikerült, hogy lefőzték az egészet még egyszer, nagyban.
Ehhez képest a Magyar Uborkasaláta egy kontrolláltabb vadulás volt, bár szintén egy kooperáció gyümölcse a Mad Scientist és az orosz AF Brew közbenjárásával. Ez a sör pontosan az, amit a cím alapján sejtenél: egy masszívan uborkás berliner weisse, azt viszont senki nem merte volna megtippelni elsőre, hogy ezt a főzetet a közönség olyan hangosan tapsolja vissza, hogy az először vonakodó Madnek újra le kell majd főznie. Pedig így volt.
Forrás: [Borító]
