Teszt
Aki nincs oda az agyon cukrozott meggysörökért, annak pár hónapja még egy igazi orosz rulett volt egy ízesített sört rendelni a pultnál. Szerencsére idén nyáron már javult a helyzet, mert több főzde is beleásta magát a valódi, savanykás meggy ízű meggysör megalkotásába, de így az édesszájúak maradtak hoppon. Ezt figyelte meg jó érzékkel a Hedon is, aki végre elhozta nekünk azt a meggyes sört, ami édeskés, desszert, de nem cukros gagyi. Fogadja kitörő taps az Amerikából érkező nagynénit, Aunt Mary-t!
Mari néni dögös meggyvörös kosztümben ugrik le a repülőről és a színkódot olyannyira tartja, hogy még méretes habja is piroslik. Illatában visszaköszön a gyerekkor tejszínes-meggyes „cirmos” nyalókája, édeskés és lágy. Megkóstolva ez a desszert képzet ketté válik, hiszen megjelenik az ízben a savanykás meggy, amit a joghurtos krémes-édesség egyensúlyoz ki. Érdekes, hogy a 2 fő csapásirány mellett érezhető a meggy magja is, a maga kis kellemes keserűségével. Persze mégis IPA-ról beszélünk, ezért a hátteret a komló szépen biztosítja, de az uralkodó savanyú, keserű és lágy, édes íz mellé már nem tolakszik be fő játékosnak, inkább meghúzódik. Ha pedig az embernek van türelme, megvárhatja, mire plusz pár fok után az ízek lesimulnak, ekkor a mag íze eltűnik és egy kellemes meggypüré érzetével kényeztet a főzet.
Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön majd ez a sör. Nem vagyok ugyanis oda a gyümölcsös cukor-dömpingekért, itt viszont az édesség nem az ízhibákat próbálja elfedni, hanem egy meggyes-joghurtos desszertet teremt. Megkockáztatom, hiánypótló ez a hozzáállás, hiszen végre összeköti a „nagyon sörös” és a „nem sörös” embereket valamivel, amit mindketten tudnak élvezni. Köszönjük, Mary néni!