Sörfajta Vörös IPA
Szín Vörös (mint a hajnal alja)
ABV 6,1
IBU 54
Kiszerelés Csapolt, Üveg - 0,33 l
A Quimby zenekar söre a Monyo sörfőzdéből.
Teszt
Nem is tudom, volt-e már olyan sör, ami akkorát robbant a magyar sajtóban, mint a Quimby közreműködésével összehozott vörös IPA. Közreműködésével, mert mint ahogy azt megírtuk, Dódi is odatette magát a főzdében. Persze sörös berkekben rögtön megindult a beszélgetés, mennyire marketing-termék ez, mennyire érdemli meg a figyelmet a palack belseje is az egyébként baromi hangulatos címke mellett. Nincs mese, ilyenkor sörbontót kell ragadni és felkutatni az igazságot.
Az igazság esetünkben egy sötét vörös folyadék képében jelent meg (csak a színe legyen vörös, ugye), ami könnyű, de határozottan trópusi gyümölcsös illatot árasztott. Megkóstolva az egzotikus gyümikhez megérkezik a sör színét is adó, enyhén karamelles maláta íz majd a korty végén egy visszafogott keserűség is. Az eszköztár nagy vonalakban ennyi. Amivel viszont ez a sör kilóra megvett, az a kivitelezés: A gyümölcsösség könnyű, mégis hosszú lecsengésű, a maláta épp annyi édességet csempész be az ízbe, ami kiegészíti a komlókat, minden kerek és minden egyben van. Az egész ízvilág úgy egyszerű és befogadható, hogy közben vannak rétegei. Pont mint egy Quimby-szám.
Végítéletként ki merem jelenteni, hogy az Ördög magyar hangja nem csak üres reklámtermék, hanem kellemes, könnyű, ivós sör kategóriában önmagában is megállja a helyét. A sörkedvelőket a Quimbyvel, a Quimby-fanokat pedig a jó sörrel ismertetheti meg. Utóbbiaknak ráadásul a címke rejtett poénokat is tartogat, például az Otthontalanság otthona című számból.
