Előzőleg Coffe Flash néven készült stout.
Teszt
Emlékszem, a Greenjoy főzdébe még egy vidéki fesztiválon futottam bele először. Azt hiszem, az volt az első kitelepülésük és elég bátortalanul mutatták meg 4 alapsörüket, amik akkor még nevet is alig kaptak. Mi tagadás, voltak gyerekbetegségek, de a hozzáállás jónak tűnt, a címkék pofásak voltak és a problémákat is olyan szorgosan jegyzetelték le, hogy úgy éreztem, ebből még lesz valami. Aztán eltelt egy év, a Greenjoyt szem elől tévesztettem, de most kijöttek 5 zenei témájú sörrel, na meg pár címkével, ami valószínűleg egy Photoshop gyorstalpaló terméke. Persze az sem dobta fel a bizalmi faktort, hogy a stílus megjelölés angolul van, azaz hogy lenne, mivel a fordító elég szépen szétkaszabolta a nyelvet („wheat type beer”). De a slusszpoén most jön: az 5 sörből 4 nem más, mint az igényes címkés debüt sör, sima átkeresztelés után. Na így fogtam neki a 4 sör megkóstolásának.
A főzde nehézfiúja a Black Metal nevű stout, ami leánykori nevén még Coffee Flashként szerepelt. Mi tagadás, hiába a laza új név, a régi jobban tükrözte a sör jellegét, hiszen az illatban már ott van a pörkölt, kávés jelleg. Így nem csoda, hogy az íz is egy americanóra hasonlít: füstös, kávés, kesernyés és kissé vizes. Utóbbit hibának venném, de az az igazság, hogy a nyári melegben ez nem is olyan kellemetlen, főleg, hogy a sör íze is hajlandó a szájban maradni a korty után. Persze csodára így sem kell számítani, de egy iszogatós „mindennapok stoutját” azért kapunk. Aki ezt keresi, ezzel egész jól jár. Aki viszont nem, az kacsintgasson a nagyobb nevű főzdék felé.
