Utassy Roland közreműködésével, a Fehér Nyúl sörfőzdében készült füstölt malátás bock.
Teszt
Van néhány gyenge pontom sörös körökben, amiket ha eltalál egy főzet, látatlanban jobban állok hozzá. Ilyen pont a „ház söre” jelző is, vagyis ha egy söröző (majdnem) teljesen saját használatra főz le valamit. Ez aztán mesél a helyről, annak hangulatáról és nem utolsó sorban fel lehet tűzni még egy gombostűt a sörturista térképére, hogy elzarándokoljon valamiért, ami ott és csakis ott kapható. Nem árulok el nagy titkot, ha leírom: a Bölcső Brew Crew bizony a budai Bölcső saját gerilla különítménye. A Busó pedig az ő gyermekük.
Bár a sörök leírásánál a színek garmadáját próbálom bevetni, erre a sörre még így is a szimplán fekete jelző illik, szép, tartós habbal. Az ital illatából üvölt, hogy bizony a maláta közelében égettek valamit, de ha az ember egy füstölt bakot rendel, ezen valahogy nem is csodálkozik. Az íz sem okoz csalódást pörköltség szempontjából, itt is uralkodik a füst, na meg az alkohol melengető jellege. Érdekes, hogy 6%-hoz képest az etanol még egy enyhe borosságot is csempész a főzetbe, ez viszont közel sem zavaró, inkább egyéniséget ad a füstnek. A kortyot egy kesernyés íz zárja, de ez is összefér az előző komponensekkel. E mellé zárójeles észrevétel csak, hogy a zamat viszonylag gyorsan elillan szánkból, de ez egy „ivósabb” sörnél nem is feltétlen probléma.
Összességében tehát a sör jól elkapja a tél füstösségét, alkoholos, de nem terhel le, ráadásul a Bölcső félhomályos hangulatához is passzol. Érdemes legalább egy pohárért beugrani.
