Az évek alatt sok mindent átéltünk már, de kicsit meghaltam belül, amikor egy sajtóközleményt kaptam, amiben a Kőbányai sör ízesített és alkoholmentes változatait prezentálták nekem. Így tűnik el a világ dicsősége!
Szerintem elég sokan ismerik azt a szállóigét, hogy “fiatal voltam, kellett a pénz”. Én ezt kicsit átértelmezném, hogy “fiatal voltam, szerettem a Kőbányait”. Nem csak felvállalom, hogy szerettem a Kőbányai sört, mert olcsó volt, elérhető volt, hanem így közel 20 év távlatából már azt is elmondhatom, hogy egy ikon is a hazai sörkínálatban. Nem kínál többet, mint ami, nem hiteget azzal, hogy nyolcféle komlóval bolondították meg, egyszerűen csak Kőbányai. Nincs is értelme piedesztára emelni a “munkás sört”, egyszerűen csak tisztelni kell. A közlemény, amit ma kaptam minden volt csak tisztelet nem.
Az 1948-as gyártása óta az ország egyik legismertebb sörét több sörkedvelő generáció ismerhette már meg: az ízében lágy, könnyed, enyhén kesernyés, kellemesen szénsavas, illatában pedig tiszta, enyhe komlós és malátás világos sör. Európában az volt a szokás, hogy a gyárak városukról nevezik el sörüket. Így született meg 73 évvel ezelőtt a Kőbányai márka, amelynek idén két variánsa is piacra kerül.
A két variáns egész pontosan egy 1,5%-os grapefruitos változat és egy alkoholmentes, citromos verzió. A célközönségre nem tér ki a közlemény, ennek az lehet az oka, hogy maguk sem tudják ki a célcsoport. Én biztosan meg fogom kóstolni mindkettőt, mert egy kíváncsi ember vagyok, de örömet nem fogok lelni benne.
Egyszerű, paraszti ésszel átgondolva sem értem mi szükség volt erre, hiszen ott van a Dreher 24 széria, ami az alkoholmentes portfóliót képviseli és szerintem szépen fel is építették a termékcsaládot. Nem érzem szükségét annak, hogy egy, a saját szavaikkal is élve, legendát toszogassanak meg és csináljanak ízesített verziókat belőle. Legközelebb lehet érdemes lenne megkérdezni a népet (de legalább a sörélet pár meghatározó arcát), hogy ennek van-e értelme.
