Ugye nem gondoltátok, hogy egy fesztiválajánló után kimarad az élménybeszámoló a 20-ai hétvégéről a szegedi rakparton?
Bizony, a programdömping közepette én is kinéztem, bár a sör- és kajakínálatot a relatíve nyugis és abszolút meleg vasárnapi napon derítettem fel. Utam első körben a Meat & Grill standjához vezetett, hiszen csak meg kell ágyazni az este végtelen kóstolóinak! Egy szokás szerint szenzációs pulled pork szendviccsel és egy elégedett arckifejezéssel azért csak útba esett valahogy a Hopfanatic standja. Náluk a tippekkel ellentétben a nemrég debütált Like It Dry nem, de 2 teljesen új sör azért felkerült a csapra. Egyikük egy belga búzasör és egy IPA szerelemgyereke, vagyis egy fehér IPA volt White Noize néven. A gének keveredése azért itt nem volt teljes, hiszen a keserű narancshéj mellől a másik megszokott fűszer, a kardamom kimaradt. Kár, mivel ennél a stílusnál elég fűszer-őrült vagyok, de azért az így képződött száraz és szokás szerint keserű IPA is jól csúszott. A másik friss jövevény, a tölgyhordóban érlelt belga meggy, a Cherry Oak már jobban kedvemre tett: a cseresznye és a hordó vaníliás-füstös-vajas ízvilága nagyon jól klappolt. Az ízek intenzitása ugyan kicsit visszafogott volt, de ez a kinti melegben inkább jól esett. Nem mellékesen a meggy íznél igazi, cukrozatlan, kesernyés meggyre kell gondolni. Személyes kedvencem, a tesztben is dicsért Oatcake Juice most azonban kimaradt, mert volt még jó pár újdonság az estére.
A következő megálló a Beer Corner standjánál volt, hiszen a tábla új meggysört ígért. Szkeptikusan bár, de bevállaltam egy pohárral. A várt cukros meggyszörp viszont végre elmaradt: a sör gyakorlatilag meggybefőtt leve sörré áttervezve. Igazi gyümölcsíz, keserű és telt. Imádtam. Számomra ez a sör lett a fesztivál nagy meglepetése. Szerencsére ugyanis egyre többen fedezik fel, hogy gyümölcsös sörből is lehet jót csinálni.
Ebbe a sorba állt be az Ugar újdonsága, az Euphoria is, de itt a meggyet homoktövis egészítette ki. Baromi izgalmas kombó, mit ne mondjak. Az előző meggylé-bomba után az íz picit diszkrétnek tűnt, de ezért maga az elgondolás kárpótolt. Na meg a már legutóbb is dicsért New England, a Stróman.
Mielőtt viszont gyümölcsmérgezésem lett volna, útba ejtettem a Vaskakas standját is. Itt egy blonde ale volt a friss találmány Festbeer néven. Kellemes, ivós, könnyű, de ízletes: pont olyan, amilyennek egy fesztiválsörnek lennie kell. A megszokott felhozatalból még az akkor is igen népszerű IPA-t kóstoltam meg és nyugtázhattam, hogy még mindig minden rendben van vele.
Sajnos ez sajnos nem volt igaz a Greenjoy-ra, ahol rögtön két meggyes sörrel próbálkoztak be. A barna alapra helyezett változat még csak-csak elketyegett az édes gyümölcssör kategóriában, de a világos verzió valamitől masszív fémes ízt kapott. Remélve, hogy ez csak egy hordóhiba, továbbálltam.
A pécsieknél sajnos beállt a jóslat: az egyébként igen kellemes, kb 300 Ft/doboz árú búzájukat ugyanis 6-700 forintokért csapolták. Kár érte. Azért egy újdonságnak számító Pécsi APA-t bevállaltam a maga 0,33 l-es üvegével. Rosszul éppen nem esett, de egy kellemes lagert kaptam a várt komlós amerikai pale ale helyett. Ha ezt összevetjük az árával és a méretével, sajnos nem tudok optimista lenni a jövőjével kapcsolatban.
Az este utolsó megállója a Guri faháza volt, ami okozott egy kis fejtörést. Megszokott nevek helyett ugyanis csak fajta megjelölések voltak, na meg egy eddig sosem látott Punk IPA felirat. Kíváncsian kértem is egyet, de ez természetesen nem a Brewdog bevált receptje volt. Tippre talán a Spicc vagy a gyömbéres Mandala lehetett. Az íz mindenesetre jó volt, a kiszolgáló tanácstalansága már kevésbé.
Összegezve: egy estére bőven volt mivel elfoglalnom magam, de azért érezhető, hogy a fesztivál a mindenkinek kicsit jó népünnepély felé tolódik az egyébként eléggé hangulatos koncertjeivel, repülős bemutatóival és boxgáláival. Talán ez nem is baj, hiszen az itt felsorolt attrakciókból mind kevés van a városban, de azért az itt dicsért főzdék mellől hiányoltam a TuffBuzz-t, a Mad Scientistet, a Reketyét és egyáltalán többet azokból az arcokból, akik szenvedéllyel, személyesen mutatták meg, mi az a jó sör.
De talán csak ennyi lábjegyzetet hagynék itt a szervezőknek, hiszen a tűzijátékkal lezárt nemzeti ünnep idén is jó szájízzel, sörözve telt el. Legalább ilyen jót jövőre is!
