A Soproni sörversenyének köszönhetően aktuálissá vált a kérdés, hogy mégis milyen sör is az a porter, mit érdemes tudni róla. Ilyen vagyok én, a porter!
A nagyüzemi gyárak nagyon sokáig csak az alsóerjesztésű söröket ontották magukból, de a Soproninál pár éve kipróbálták a felsőerjesztést is, amiből megszületett az első magyarországi nagyüzemi IPA, a Soproni IPA. Elég meggyőző volt a sikere és láthatóan nyomós üzleti érvnek bizonyult, hiszen jövőre egy portert fognak piacra dobni, amit ráadásul most Ti is megfőzhettek!
Nem nagyon mennék most bele, hogy mi a különbség az alsó- illetve a felsőerjesztésű sörök között, inkább az aktuális sörtípusra, a porterre koncentrálnék.
A porter sörök megszületése nagyjából a 17. századra datálható, amikor is Londonban a munkások és az ő ízlésükhöz igazodó kocsmák is all-in üzemmódban működtek. Ez leginkább abban manifesztálódott, hogy a legköltséghatékonyabb formában fogyasszák a sört, minden sörtípusból 1 adag kerül a korsóba (kb 1,5 deci mindhárom sörből), ezáltal jóval erősebb és „hatásosabb” annál, ha csak egy világos sört ittak volna. A nevét valószínűleg a legfőbb fogyasztóiról kapta a sörtípus, ugyanis a piaci hordárok (Vétek György után szabadon „trógerek”) voltak. Mendemondák szerint a porter sörök megszületése azt az igényt volt hivatott kielégíteni, hogy ne a különböző söröket decinként kelljen a korsókba tölteni és készíteni egy mixet, hanem dedikáltan legyen egy sör, aminek ez a profilja, ami erősebb a világos társainál, de mégis csúszik.
A porter kicsit leegyszerűsítve egy sötét, édes, felsőerjesztésű sör. Leginkább a barna sörök és a stoutok között helyezkedik el típusát tekintve. A boltok polcain lévő barna sörök nagy része alsóerjesztésű, ezáltal kevésbé is markáns az íze, míg egy porter jóval testesebb ezeknél a söröknél. Érzékeltetésképpen érdemes megemlíteni, hogy a porterek egykoron a stout sörök „gyengébb” változatát jelentették. Pontosabban pont fordítva, hiszen először voltak a porter sörök, amiknek az erősebb változatát nevezték „stout porternek” és aztán egyszer csak elhagyták a porter jelzőt. A legismertebb porter a Guinness által készített nedű, ami egy „stout porter” volt kezdetben és utána lett gyakorlatilag saját kategóriája és egy fogalom a sörös világban, a Guinness.
A porter sörök jellemzői egyébként, hogy kávés, csokis, erősen malátás, pörkölt (bár magyarok vagyunk, de most nem a kajára gondolunk) ízviláguk van. Sokkal jobban eltelítenek, mint egy sima világos sör, vannak olyan változatai, amiket konkrétan harapni lehet, bár azt már inkább stoutnak nevezzük. A sörök többségével ellentétben ezeknek nem áll jól, ha a hűtőből jéghidegen kivéve fogyasztjuk őket, érdemes a kamrában/pincében/polcok tetején tárolni őket, mert a szobahőmérséklet olyan ízeket hozhat ki belőle, ami miatt megéri portert inni.
Ha hazai példákon keresztül szeretnétek megtapasztalni, hogy pontosan milyen is egy jól sikerült porter vagy akár csak szeretnétek egy kis ihletet meríteni ahhoz, hogy ilyen sörnek kellene születnie a végeredményben, akkor pár hazai remek példa:
Balkezes – Bagoly Baltic Porter
Horizont Pilot Series #3 – Habanero Porter
Balkezes – Bagoly Coffee & Porter
Ha kedvet kaptatok a porterhez, akkor most itt a lehetőség, hogy megfőzzétek és megmérettessétek magatokat (és a recepteteket) más sörfőzőkkel. Ha ti lesztek a befutók a Soproni versenyén, akkor nem kisebb dolgot értek el, mint hogy forgalomba kerül majd a sörötök 2019-ben!
ITT AZ ELSŐ SOPRONI SÖRVERSENY EREDMÉNYE, AZ ELSŐ NAGYÜZEMI PORTER!
