A Bodrog Borműhely késői szüretelésű furmintjával készült wild ale.
Teszt
Aki ismer, az tudja, hogy a Monyo magyar borvidékeket sörben bemutató sorozatának, a Terroirnak új főzeteit mindig úgy várom, mint gyerekek a karácsonyt. A kezdő sörét, a Spontan Syrah-t már annyit dicsértem, hogy lassan én is unom, de a többi tételből sem utasítanék vissza egy pohárral. Most azonban valami azt súgta, az új főzet fel fog ülni a Syrah melletti trónra, hiszen a széria vissza kanyarodott Tokajba, ahonnan a könnyedebb Hárslevelűs megálló után egy masszívabb, késői szüretelésű furmintra alapozott erős belga ale-t kapunk, hála a főzdének és a Bodrog Borműhelynek.
Pukkantom hát a palackot, melyből kisvártatva aranysárga, közepesen habzó ital csordogál elő. Elsőre nem igazán mondaná meg az ember, hogy nem egy félszáraz pezsgőt tölt a poharába, amihez nem csak a látvány, de a gyümölcsös illat is hozzá járul. Egy korty után viszont már tisztázódik minden: az alapsör határozottan megmutatja magát a szokott belgás édes, észteres és fűszeres ízekkel, vagyis csak olyannal, ami a szintén markánsan jelen lévő furminttal harmonizál. A két komponenst, bár el lehet különíteni, az élmény mégis összeadódik, az ízek erősítik egymást, összefolynak és a szőlő jellegzetes boros édessége mellett felbukkan a mindkét alkotóelemre jellemző körte íz is, méghozzá kifejezetten és nagyon tisztán. Az ital aztán hosszan fut le, mustos ízt hagyva maga mögött.
Nagy reményeim voltak a furmintos tétellel kapcsolatban és kicsattanó örömmel írhatom, hogy a sör mindet be is váltotta. Az intenzív ízű szőlő alappal gyönyörűen harmonizál az intenzív ízű sör, méghozzá úgy, hogy egyik sem nyomja el a másikat, sőt épp segítik kiteljesedni az összhangot. Akinek bármennyi fehérboros vagy belga sörös affinitása van, annak ezt ki kell próbálnia, mert a sör valami zseniális lett. Nekem pedig a vörös Syrah mellett végre megvan az egyértelmű fehérboros kedvencem is.
