Teszt
Ha pár éve kérdeztek, hogy egy boros eseményen belefuthat-e az ember egy jó sörbe, azt akkor valószínűleg egy gyengén elfojtott röhögéssel válaszoltam volna meg. Mostanra ugyan már más a helyzet, hiszen egymást érik a sör-bor kombók, meglepő módon azonban a legutóbb mégsem ezekkel találkoztam, mikor egy, egyébként elképesztően jól sikerült mini borfesztivál kínálatát kóstoltam végig. Az alapvetően párlatokkal kitelepült Lippai Testvérek standjánál ugyanis belefutottam egy saját lagerükbe is, melynek címkéjén nem csak a típus és az alkoholfok díszelgett, de egy rubrikát kapott az a névnap is, amelyiken a sör elkészült. Nagy lelkesedéssel örökbe is fogadtam pár palackot, hogy mesélni tudjak, milyen új sört lehet találni egy boros eseményen.
A Tamara-napi lager borostyán színnel és közepes habbal csusszant a poharamba. Illata enyhén édeskés volt, bár egy pici porosság is beleszorult, ki tudja honnan. Íze azonban már el is feledtette velem a felemás kezdést, hiszen a korty valódi hullámvasútra ültetett fel. Kezdésnek megkaptam a maláta édességét, majd következett a ki nem spórolt komló trópusi íze, majd kesernye végül pedig megérkeztünk a karamelles, teás lezáráshoz és újra a kesernyés utóízhez.
Egy masszívan malátás robusztus darabbal van tehát dolgunk, ami azonban a beleküldött komlónak köszönhetően minimum hoplagernek is beillene. Emellett a maláta szörpös édesség és a trópusi ízek elég messzire viszik a klasszikus lagertől, de a sör még épp eléggé üdítő, hogy jól csússzon, e mellé pedig baromi izgalmas a játéka a komlóval.
