Main Area

Március fénypontjai

A tavasz első hónapja sem hagyta cserben ízlelőbimbóinkat: extrém őrületekből és gyümölcsös IPA-kból egyaránt kaptunk bőven. Következzen egy lista a márciusi befutókról, amit ne hagyj ki!

Extrém szakosztály

Bár ez nagyban ízlés kérdése, nálam a hónap söre címet egyértelműen egy sötét savanyú főzet vitte a Reczer-Mausecz páros műhelyéből. A Collabrew sorozat 11. tagja, a Csikar úgy lett arcletépősen savanyú, hogy közben a tőzegáfonya gyümölcsössége sem veszik el. Nem mindenkinek való ez az ízig-vérig vad sör, de akinek az alapötlet bejön, az imádni fogja a Csikart.

Bővebb tesztért ERRE

 

A hónap egy másik, hasonlóan extrém meglepetést is tartogatott, méghozzá egy vadi új főzdétől. Bár a Wicked Water egyik atyja, Rage már alapembernek számít sörös körökben és főzési tudományát is bemutatta már épp a Collabrew keretein belül egy rózsaborsos sörrel, a formációnak mégis a hónapban bemutatott Banshee volt a premier-söre. Ezt a bemutatkozást pedig a főzde nem fogta vissza, hiszen első strong ale-jükbe a szokott alapanyagon kívül mangó és Carolina Reaper chili is került, utóbbi ráadásul olyan mennyiségben, hogy a sör simán leköröz egy megpaprikázott halászlevet is. Extremofileknek és Scoville-rajongóknak kötelező darab, bár jelenleg csak Budapesten és csak csapon levadászható.

Az durvulós izgalmak mellé azért befutott egy sokkal simulékonyabb, bár nem kevésbé szokatlan sör is, ez pedig a Space Next datolyás milkshake IPA-ja, a First Date lett. A sör további érdekessége, hogy a sör maga nem a datolya édességét veszi át, inkább az aszalt gyümölcs már-már füstösbe áthajló ízét mutatja meg.

Bővebb tesztért ERRE

A komló világa

Hagyományosabb IPA fronton is el lettünk kényeztetve, példának okáért a FIRST legújabb főzetével, ami Ninkasi névre hallgat és egy Amarillo, Citra és Equanot komlókat, valamint zabot felvonultató IPA. Bár magához a sörhöz még nem volt szerencsém, az ezt megelőző Kohatu Kohatu sikere után joggal reménykedem nagy durranásban.

Szépen halad előre a Balkezes LD50 projektje is, mely a különböző komlókkal készült single hop főzetek után elért a több komlót házasító fázisba LD50 prototype néven. Aki már valamelyik előddel találkozott, tudja, hogy ezt a csak csapon felbukkanó sört sem érdemes kihagyni, mert olyan masszív komlómennyiséget tol az arcba, amit megemlegetsz még egy jó ideig.

Úgy látszik, a hónap a folytatásoké volt, hiszen a Hopfanatic is kijött a szerintem nagyon szépen összerakott Juicy Hops – Amarillo utódjával, a Juicy Hops – Wai-iti-vel. Bár ez a palack sem került még kartávolságomba, az amarillós változat alapján talán nem lövök mellé, ha kijelentem, hogy ez is egy krémes alapra felhúzott komló tanulmány lesz, amit nem csak a toboz fanatikus hívei tudnak nagyra értékelni.

E szekció zárásaként ide kívánkozik még a MONYO Where Is Seb?-je, ami kivételesen nem egy széria folytatása, hanem egy kollaborációs főzet az angol North Brewing Co.-val. Bár a sör a New England IPA fajtamegjelölésért kapott pár kritikát (ugyanis nem igazán ködös vagy krémes), maga a sör olyan intenzitással vonultatja fel a komlóba zárt gyümölcsök ízeit, hogy én nem tudtam nem szeretni.

Bővebb tesztért ERRE

Old school részleg

A hagyományosabb sörökből kicsit visszafogottabban jutott a hónapra, de a Szent András egy vérbeli angol porterrel azért megmentette a mundér becsületét, de még hogy. Az aranycsapatot felidéző Hathárom nevű sör ugyanis egy olyan ivó porterre sikerült, ami ízgazdag, de nem üt agyon sem az alkohol tartalma, sem az ára, ha ezzel mulatnál át egy estét. Mondanám, hogy egy angol pubban érezheted magad tőle, de a helyzet úgy áll, hogy még ezek is könyörögnek a receptért a békésszentandrási csapatnak.

Bővebb tesztért ERRE

 

[Borító]

2018 Szűretlen. Fejlesztette: Totel