Amarillo és Mosaic komlókkal készült vörös pilsner. A SéfSör sorozat 2. tagja, melyet Pauli Zoltán álmodott meg.
Teszt
A SéfSör sorozat elég egyszerű képletből indul ki: adott egy séf, aki foglalkozásából adódóan virtuóz módjára kezeli az ízeket (esetünkben Pauli Zoltán a PalKonyhától), továbbá adott egy profi főzde, a Zip’s, akik felismerik a gasztrosörökben rejlő lehetőséget. Ha pedig ez a két alapanyag találkozik, ketten együtt létre hozzák a SéfSört, esetünkben pedig már rögtön a sorozat 2. darabját. Az első búzás pale ale után ugyanis megérkezett a PalKonyha Pils, ami ötvözi a vörös sörök malátásságát, a pilsnerek könnyedségét és az amerikai típusú sörök komlóit. Ez a recept pedig már önmagában elég volt arra, hogy ne maradjon le a havi kóstolandók listájáról.
Az első dolog, amit meg tudok állapítani a Pilsről, hogy hű a nevéhez, ugyanis a sör gyönyörű vöröskés-borostyán színben játszik és a pilzeni hagyományokat követve habból is találunk a tetején rendesen. Ami pedig az amerikai komlókat illeti, az illat gyümölcsössége árulkodik leginkább róluk: a maláta karamellássága mellett ugyanis harsányan kiütközik a gyümölcs, főleg a mango és a frissen vágott zöldalma. Az illatnak persze nem lehet mindent elhinni, meg is kell kóstolni a folyékony szakácsművet. A korty elején tényleg az alma mutatkozik meg, ami szépen fokozatosan úszik át citrusosságba olyannyira, hogy a végén a szájba már csak ez marad. Pontosabban csak ez a komló aromák közül, ugyanis a sör – szintén ígéretéhez híven – hoz egy enyhe édeskés ízt is, ami egyrészt kiegyensúlyozza a komlók egyébként is elegánsan kezelt zamatát, másrészt pedig a befejezéshez egy enyhe, pilsneres friss maláta ízt is ad. Így pedig az összhatás egy könnyen iható és érthető sör lesz, ami mégis telt és izgalmas.
Talán megdöbbentő lehetne, hogy a csúcsgasztro képviselői már második alkalommal jönnek ki egy jó ivású, könnyű sörrel egy főzőüstbe szórt májas hurka helyett, azonban ez a megrökönyödés épp addig tart, amíg az ember ki nem próbálja, milyen a PalKonyha Pils egy szakértelemmel megkomponált ebéd mellé. Ez a sör ugyanis üdít, kihangsúlyoz és kiegészít, méghozzá úgy, hogy önmagában fogyasztva is megállja a helyét, de nem telít el. Végső soron pedig ez a szakácsművészet lényege.