Ha már megtanultátok, hogy hogyan lehet erjesztés szerint csoportosítani a söröket, akkor bele is csapunk a közepébe, elkezdjük kivesézni az erjesztés szerinti sörtípusokat! Kezdjük is egy klasszikussal, az alsó erjesztésű sörökkel!
Cikksorozatunk korábbi részében megnéztük a söröket erjesztés szerint. Most pedig folytatjuk az alsóerjesztésű sörök részletesebb bemutatásával és példákkal. Fontos megjegyezni, hogy a sorozat kifejezetten kezdőknek/újoncoknak szeretne segítséget nyújtani így első sorban az alapokra koncentrál.
Mielőtt belevágnánk frissítsük fel az alsó erjesztésű sörök alapjait:
Ez a legelterjedtebb csoport, melynek legismertebb típusa a Pils, ami az elsők között lett sikeres a kategóriában. Miért is hívjuk úgy, hogy alsó erjesztésű sör? Az erjedés során az élesztő a sörlé aljára süllyed, innen a név. Az erjedés viszonylag alacsony hőmérsékleten megy végbe (6-8°C) majd utána “ászokolják” a sört még alacsonyabb (0-3°C) hőmérsékleten. Bárkiben joggal felmerülhet a kérdés: Oké-oké, de hol a lager? Igazából a lager egyenlő az alsó erjesztésű sörök csoportjával, ez az idegen nyelvű megfelelője, melyet mindenki ismer, de legalább hallotta már egyszer. És akkor jöjjenek a típusok!
Pils / Pilsner / Pilsener
Általában a Pilsner Urquell-hez társul (valószínűleg ez jut eszébe mindenkinek először), amelyet először 1842-ben főztek egy új sörfőzde építése után, a plzeň-i sörrel elégedetlen polgárok miatt. A bajor sörfőző Josef Groll készítette először ezt a sört. Ma már számos változat létezik (gyakorlatilag a világ minden táján főzik), de most a cseh verzióról írunk bővebben. Az eredeti változat egyik fő alapanyaga a lágy pilseni víz volt. Elsősorban maláta íz jellemzi (nem édes), amit határozott keserűség követ. A komlónak köszönhetően virágos, fűszeres ízek jellemezhetik. Arany színű, teljesen tiszta sör tartós habbal.
Külföldi példák: Pilsner Urquell, Primator Prémium
Hazai példák: Békésszentandrási Ogre, Fehér Nyúl Pils
Bock
Magyarul bak. Megkülönböztetünk világos és sötét bakot is. Itthon a bakról jó eséllyel mindenkinek egy sötétebb sör jut eszébe, így ezt fogjuk megvizsgálni jobban. Észak-Németországból, Einbeck városából származik, ami a Hansa szövetség idején (14-17. sz.) sörfőző központ és népszerű exportőr volt. A név, “bak” az Einbeck bajor nyelvjárású módosulásából származik, így már csak azután nevezték így, miután a sör Münchenbe érkezett. A “bak” kecskét is jelent a német nyelvben, és így gyakran használják logókban és reklámokban is. Alapvetően egy erősebb sör, 6,3-7,2% között mozog az alkoholtartalma. Világos réztől a barnáig terjed a színe, az ászokolásnak köszönhetően szépen letisztul. Krémes, tartós fehér hab jellemzi. Ízben inkább a malátásság dominál, nem jellemzi komlóíz.
Külföldi példák: Einbecker Ur-Bock Dunkel, Kneitinger Bock
Hazai példák: Békésszentandrási – Szent András könnye (áfonyás duplabak), Békésszentandrási – Black Rose (duplabak)
Helles
Münchenben főzték először 1894-ben a Spaten sörfőzdében, hogy a világos pilzeni típusú sörökkel versenyezzen. Jelenleg a legnépszerűbb stílus Dél-Németországban. Alkoholtartalma 4,7-5,4% közé tehető. Tipikus, nagyon világos bajor sör, színe a közepesen sárgától a világos aranyszínig terjed. Izét tekintve édesen malátás, visszafogottan keserű, enyhén komlós (fűszeres, virágos, gyógynövényes).
Külföldi példák: Hacker-Pschorr Münchner Gold, Paulaner Premium Lager
Hazai példák: 972 Brewpub – Craft Helles Lager
Schwarzbier
A németországi Türingiából, Szászországból és Frankföldről származó helyi specialitás. Történelme egy kicsit vázlatos, de feltételezhető, hogy eredetileg egy felsőerjesztésű sörről van szó. Népszerűsége a német újraegyesítés után növekedett meg. A Japánban főzött fekete lágereket inspirálta. Alkoholtartalma nagyon hasonló a Helles-hez, 4,4-5,4% közé tehető. Színét tekintve sötét, köszönhetően a pörkölt malátának. Főként malátás ízvilág jellemzi, de utóízként megjelenhetnek keserűcsokoládés jegyek is.
Külföldi példák: Einbecker Schwarzbier, Eisenbahn Dunkel
Hazai példák: Zip’s - Schwarzbier
Kellerbier
Eredetileg minden ászoksört, amit barlangokban vagy pincékben érleltek a sörfőzde alatt, kellerbiernek hívtak. A 19. században a kellerbier egy erős, érlelt sör volt, a nyár végéig tárolták (Sommerbier), és kőpincékben tartották, majd egyenesen onnan csapolták. Komlókaraktere hangsúlyosabb, megjelenése zavaros, élesztő által okozott jegyek is megjelenhetnek benne (például zöldalmás íz). Könnyű, frissítő és jól iható, alkoholtartalma 4,7-5,5% körül mozog.
Külföldi példák: St. Georgen Kellerbier, Tucher Kellerbier naturtrüb
Hazai példák: Beerfort - Keller
Oktoberfest / Märzen
Ahogy a neve is mutatja, egy erősebb "márciusi sörnek" főzték márciusban, és a nyár folyamán hideg barlangokban, pincékben ászokolták. A modern változatai visszavezetnek 1841-be, amikor a Spaten kifejlesztette az ászokot, egyidejűleg a bécsi ászok kifejlődésével. Ugyanakkor a märzen név sokkal régebbi, mint 1841. A korai változatok még sötétbarnák voltak, és Ausztriában a név az erősségre utalt (14 °P) inkább, mint a stílusra. A német félbarna ászok változatot (azidőben a bécsi stílust) 1872-ben csapolták először az Oktoberfesten, és ezzel olyan hagyományt teremtettek, amely 1990-ig tartott, amikor az aranyszínű fesztiválsört tették a fesztivál hivatalos sörének. Alkoholtartalmát tekintve 5,8-6,3% közé tehető. A színe borostyán-narancstól egészen a vöröses rézig terjed (semmiképpen sem aranyszínű). Édes malátaíz jellemzi, mégis visszafogottan száraz. Mérsékelten komlókeserű, ami kiegyensúlyozza a kezdeti édességet.
Külföldi példák: Paulaner Oktoberfest, Hacker-Pschorr Original Oktoberfest
Hazai példák: Zip’s - Märzen, LöWOLF - One More Bitte
Források:
