A MONYO és Kővári-Marschall Gergely együtműködéséből született, Cascade, Chonook és Barbe Rouge komlókkal főzött belga IPA.
Teszt
Tudod, hogy nagy gonddal készült sörrel van dolgod, ha a készítői egész kis sztorit találnak ki a főzet mellé. Esetünkben a Mókus Zenekar azon rágcsálók bandája, akik valahogy mindig egy bulis este után tartanak próbát az agyadban. Mondjuk szaxofonnal. És dobbal. És légkalapáccsal meg dinamittal. Szóval tekinthetjük ezt a belga IPA-t a MONYO másik együtteshez köthető sörének is.
Szerencsére én még a hangolás előtt jutottam egy üveghez, így a fejemben csend volt, mikor belekortyoltam a világos réz színű, belgásan észteres illatú főzetbe. Mit mondjak, nem csak a mókusok, az ízek is ügyesen követték a kottát: keserű, majd észter, aztán méz, végül maláta és kis idő múlva komló. Egymás után belépve, de végig egy hangzáshoz igazodva. A háttérvokált enyhe ásványosság és trópusi gyümölcsök zamata adja, a hangulatot pedig az alkohol melegsége biztosítja. A koncert tehát kész.
A Squirrel Orchestra hű a fajta leírásához: úgy belga, mint IPA. Egyszerre masszív, észteres és alkoholos, de trópusi és kesernyés is. A sör rétegei nem adják magukat azonnal, de aki odafigyel, az profin összerakott íz (és koncert) élményt kap. Akkor háromra…
