Sörfajta Barley Wine/árpabor
Szín Bronz
ABV 11
IBU 30
Kiszerelés Csapolt, Üveg - 0,33 l
Gemenci whisky-s hordóban érlelt árpabor.
A sör története: "A malátaprofil borostyán színe viszi a magas alkoholtartalom mögött meghúzódó karamelles édességet! Illatára dió és rumosmeggy a jellemző, melyet ízében is megtalálunk. A főzés során hozzáadott kandírozott cukor az ízében könnyed gyümölcsösséggel köszön vissza!Azoknak ajánljuk, akik igazán szeretik a sörökre jellemző igazi különlegességet!"
Suiside és Suiside Gemenc Whiskey Edition teszt
Ha megjelenik egy sörből egy különleges, másik verzió, mindig igyekszem azt összekóstolni az eredetivel. Ilyenkor nem csak az a kérdés, melyik a jobb, de azok a kis párhuzamok és különbségek is előjönnek, amiket az ember nem venne észre már órák elteltével sem. Ezért ugrottam az alkalomra, hogy ne csak a télen bemutatott, sorszámozott, ünnepi csomagolású, gemenci whiskey-s hordóban érlelt Suiside névere keresztelt árpabort kóstoljam meg, de beszerezzek mellé egyet a hagyományos változatból is. Sőt, ennél is tovább mentem, hiszen a hűtőben éppen volt egy palack a magyar lepárlóból, így a whiskey-s Suiside mindkét „összetevőjét” kipróbálhattam külön-külön is.
Kóstolómat a hagyományos Suiside-dal kezdtem, mert azt gyanítottam, ez süti ki legkevésbé az ízlelőbimbóim. A sör bronz színe és apró habja már ismerős volt, sőt a viszonylag semleges illat sem lepett már meg, hisz még a bajai debütálása után volt hozzá szerencsém. Kortyolgatva egy malátás, masszív test fogad, mely kicsit savanykásan és komlósan köszön be és karamell nyomot hagy a szádban. Az árpabor vonzereje mégsem ez, hanem a közepes testtel párhuzamosan futó, kissé fanyar bogyós gyümölcs íz, amitől az alap Suiside egy igazán egyedi és szerethető karaktert kap. Ezek után akár azzal is kibékülnék, ha ebből kapnék még egy adagot, csak gemenci címkével.
Erről azonban szó sincs. A különbséget a whiskey-s verziónál már a mélyebb borostyán szín és a krémes hab is egyértelművé teszi, de a masszív, füstös whiskey illat pecsételi meg végképp. Itt a hordó nem ám valami tárolóeszköz volt csupán. Íz tekintetében is igaz, amit az illatban éreztem: bár a közepes, sima malátás test megmarad, az ízdominanciát az égetett szesz viszi. Már az elején rárúgja az ajtót az ízlelőbimbókra, majd kicsit szelídülve szabályosan egybe forr a sör maláta alapjával, hogy végül vaníliás és diós jegyek közepette lecsengjen. Bár az eredeti sör gyümölcsösségének nyoma sincs, egyértelmű, hogy itt egy más kategóriáról beszélünk. Megvalósul ugyanis a whiskey és az árpabor tökéletes, kiegyensúlyozott házassága, méghozzá úgy, hogy elmarad a töményebb ital sokszor csípős alkoholossága.
Whiskey-vel összekóstolva pedig pláne szembetűnik, mit adott a sör a recepthez: a malátás lágyság itt értelemszerűen nincs meg, viszont a fent méltatott lecsengésben (na és persze a végigfutó füstös-gabonás ízben) egyértelműen felfedezhető a gemenci párlat keze.
Azt kell mondjam, egy brutálisan jó élmény volt mind a 3 italt inni. Bár a whiskey-t inkább szeretem, érteni kevésbé értek hozzá, megkockáztatom, hogy a Gemenci párlat egy jó vétel volt. A két Suiside verzióba azonban mélyebbre ásnék: az alap változat könnyed gyümölcsösségével vált már régen is a kedvencemmé és nem gondoltam, hogy ennél a sörnél lehet még az élményt fokozni. Jelentem, lehetett, vagy legalábbis újra el lehetett érni a szintjét más ízvilággal. Ugyanis a gemenci változat tökéletesen teljesíti, amit ígért: jön a whiskey, jön a barley wine és pedig csak élvezem minden kortyát. Ezek után pedig nem csak azt tanácsolom, hogy mindkét verziót szerezze be, aki még tudja, de azt is kijelentem, hogy a whiskey-s változatnak bizony az év söre listán van a helye. Ennyire jó!
