Az Asahi már nem újdonság az itthoni polcokon, de eddig nem volt meg az átütő sikere a sörpiacon. Mondhatni csendben szunnyad, de most egy sörvacsora keretében megnéztük mit is lehet kihozni belőle.
Ritkán vannak olyan sörök, amiket ne tudnék bizonyos árszint felett meginni, de akadnak kivételek, amik nem ütik meg a minimum szintet sem. Az Asahi ebbe a „kiváltságos” kategóriába esett a bejelentésekor és azóta nem is különösebben próbálkoztam vele. Júniusban viszont meghívást kaptam egy „Asahi Ízutazás” nevű eseményre, ahol sör-étel párosításokkal próbálták más színben feltüntetni a japán sört. Sikerült meggyőzni, hogy adjak neki még egy esélyt.
Nem szokta befolyásolni a véleményemet, hogy ingyen iszom-e a sört vagy sem, a véleményem és hitelességem többet ér pár ezer forintnyi fogyasztásnál (ha másnak nem is legalább magamnak). Az Asahi viszont most teljesen vállalható volt, konkrétan azt is nyugodt szívvel mondhatom, hogy jól esett. Anno a bemutatáskor is csapolva ittam, bár ott a Tokyo étterem csapjain volt és nem mobil sörcsapon és nem a Dreher csapolómestere csapolta, hanem az ottani személyzet. Keresem az okokat, hogy most miért ízlett jobban, mert az ízlésem azóta csak kifinomultabb lett (valójában finnyásabb a helyes kifejezés) és kevésbé viselem el a minőségileg rossz portékát, így három lehetőség maradt.
- A szervírozás és a mobil sörcsap sokat dob rajta
- Valami más a főzés során
- Az ételekkel párosítva mutatja meg az igazi arcát
A második lehetőség elég esélytelennek tűnik, így marad az első és a harmadik kombója. Mindenesetre végre egy olyan nagyüzemi sör-étel rendezvényen voltam, ahol voltak olyan párosítások, amik ténylegesen jól működtek együtt!
Borok vagy ciderek jellemzésekor ismerősen cseng a „száraz” kifejezés, de a mainstream söröknél azért ez kevésbé fordul elő. A japánok Asahi Super Dry söre ezt a lyukat próbálja betömni. Bár a német sörfőző hagyományok alapján Oszakában megalkotott Asahi sör több mint 130 éves múltra tekint vissza, az áttörést az 1980-as évek végén egy igazi japán innováció hozta el a márkának. Az alacsony hőmérsékleten vezetett erjedéssel elért magas végerjedésfoknak köszönhetően nem maradnak a sörben erjeszthető cukrok, így a sör száraz, tiszta lecsengésű ízt kap, mely a hosszú kondicionálás alatt éri el tökéletes formáját. Az egyedi sörfőzési eljárás eredménye az a stílusteremtő friss, tiszta, gyorsan lecsengő „száraz” ízvilág, amit japánul a karakuchi szó ír le pontosan (szó szerint azt jelenti száraz). A másik különlegessége a sörnek, hogy az összetevők között megtalálható a rizs is.
Visszakanyarodva a sörvacsorához. Maki Stevenson és Szőke Dóra szaké-sommelier, gasztronómiai szakértő különleges kóstolómenü segítségével mutatta be, hogy a békési lángolt kolbászos perectől a füstölt harcsán át az akácmézes süteményig milyen sokoldalú kísérő lehet az Asahi. Pár tételnél szerintem nagyon eltalálták a párosítást, bár ez elég szubjektív véleményem, mert másoknak például egyéb párok jöttek be.
Ez volt a menü:
Zöldségchips
Békési lángolt kolbásszal töltött perec
Bruschetta konfitált koktélparadicsommal, fenyőmaggal, mazsolával és ricottával
Onsen tamago, azaz tökéletes tojás ázsiai dashival és pakchoy-jal
Tavaszi répás és cukkínis fritter, füstölt harcsával és tormás majonézzel
Thai halas pogácsa korianderrel
Akácmézes sütemény
Nekem a bruschetta-füstölt harcsa-thai halas pogácsa mind remekül illett a sörhöz. Ebből azért olyan nagy következtetéseket nem lehet levonni, de azért az, hogy a háromból kettő halas cucc, szerintem kijelenthető, hogy ez az irány lesz valószínűleg a befutó.
Nem fognak ebből rendszert csinálni, nem törnek sörvacsora babérokra, ez egyszeri alkalom volt, de remek élmény. Ha másért nem, akkor már azért is megérte volna, mert legalább megvilágosodtam, hogy azért annyira nem is rossz az Asahi és el tudtam mondani, hogy halas ételekkel próbáljátok ki!
