Rizlingszilváni musttal készült saison.
Teszt
Ezen a sörön már annyit pörögtem (első körben a Kraft fesztivál after cikkben, majd a boros sörök bemutatásánál), hogy igazán kijárt neki egy külön értékelés is. Azoknak viszont, akik lemaradtak ezekről a cikkekről, gyorsan vázolom a lényeget: a Főzdepark fesztiválján megjelent a HopTop pultjánál egy saison, ami masszív mennyiségű rizlingszilváni mustot kapott. Ez a főzet pedig azóta bevette a legtöbb kraft söröző csapjait is, sőt, aki gyors volt, pár palackra is lecsaphatott, igen limitált mennyiségben. Ezt a sört márpedig megérte megkeresni, főleg azoknak, akiket izgat a bor és a sör peremvidéke.
A bronz színű, matt és szépen habzó főzet ugyanis pont ezen a határmezsgyén mozog, méghozzá úgy, hogy egyik irányban sem hajlik a kompromisszumra. Illatában (nem meglepő módon) ordít a szőlőmust és a saison jellegzetessége is, de persze a kettősség itt nem szűnik meg. A kortyot végig elkíséri a szőlőlé jellege, ez viszont kezdetben enyhe pezsgősséget, majd mustos édességet, végül kis saisonos száraz ízt jelent. Ilyenkor azonban nem árnyalatokra vagy szőlős felhangokra kell gondolni: itt a bogyólevet még az is megtalálja, aki utoljára oviban ivott szívószálas szőlőitalt. A fajtaválasztás szintén telitalálat, hiszen a saison nemcsak, hogy nem engedi a sört túlzottan az édes irányba, de segítségével tényleg teljesül a címben beígért fröccs jelleg is. Így a kiváló boroshordó-érlelt tételek mellé végre megérkezett egy igazán teljes szőlős sör is.
Ezt a tételt nem merem ajánlani azoknak, akik már a tőkék láttán is frászt kapnak, mindenki másnak viszont igen, méghozzá teljes szívből. Egy baromi érdekes, jól iható és könnyen érthető sört kapunk ugyanis a Szezon Fröccs képében, ami azért tartogat mélységeket is.
