Wit'n a minute élesztővel, grapefruittal, naranccsal, mandarinnal, búza- és zabpehellyel készült fehér IPA. A Collabrew sorozat 12., befejező darabja.
Teszt
Hölgyek-Urak! Hát ez is elérkezett. Picivel több, mint 1 év és 12, nem ritkán életre szóló élményt nyújtó sör után a Reczer Ser Collabrew sorozata elérte utolsó állomását is. Egy ilyen sorozatot pedig érdemes egy megfelelő kaliberű sörrel zárni, ami - mint ahogy a sorozat maga is – szépen egyensúlyozik a vadulás és a jól iható sörök határán. Nem kevesebbre vállalkozott tehát a szériazáró, hivatalos típusát tekintve double flaked imperial white IPA, az Ace of Flakes, melyhez Reczer Gábor a tökéletes bűntársat is megtalálta a határvidéken otthonosan mozgó Uradalmi Sörmanufaktúra képében. A „WOW-faktor” növelése érdekében a kollaboránsok pedig semmivel nem spóroltak: a selymesség érdekében a sörbe került egy rakás búza- és zabpehely, a gyümölcsös aromáért a komlón kívül egy taliga bio grapefruit, narancs és mandarin felel, de még az élesztőt is az itthon most debütáló, folyékony kultúrákkal foglalkozó YeastFlowtól szerezték be. Persze ismertek: nálam már a felsorolás felénél eldőlt, hogy meg kell kóstolnom a Collabrew „évadzáró epizódját” is.
Legnagyobb örömömre pedig ennek semmi akadálya nem volt, szóval a premier után nem sokkal landolt előttem egy, a szomjas tömegek elől kimentett palack, na meg az abban tárolt belbecs, az óarany, masszívan habzó gabonapelyhes dupla fehér IPA. A pohár fölé hajolva orromba a komlóknak és gyümölcsöknek hála citrusos illatok kúsztak fel a gabonák édességének és az élesztő fűszerességének kíséretében. Nem is kellett sokat várni az első kortyra; hidegen kis meglepetésre először egy standard dupla IPA jellemzői mutatkoztak meg. Érkezett a malátatengertől egy édeskésebb íz, a viszkózus test, melybe bele-beleszövődött egy kis grapefruitos-narancsos íz. Nagyon korrekt darab, kellemesen krémes, de láttunk már ilyet. Valami azonban gyanús a dologban. Pár plusz fok és néhány perc múlva következik a 2. korty. A fent taglalt jellemzők még mindig megvannak, de itt már megérkezik a sör sava-borsa: az elején kis virágosság, a végén a fűszeresség, a citrus már végig elnyúlik és a grapefruit már tisztán kivehető. Az édesség is inkább virágmézre hajaz, mintsem a szokásos égetett cukorra. Harmadik korty, aztán negyedik, a sör pedig darabról darabra mutatja meg sokrétűségét ezernyi, megfejtésre váló ízkomponensével és selymes, hosszan tartó kortyérzetével.
Az Ace of Flakes vitán felül méltó zárása a sorozatnak, hiszen a sör éppen annyit tud, amennyit foglalkozol vele: ha akarod, egy kellemes, telt dupla IPA-ként is fogyasztható, de ha belemész az ízek játékába, valami sokkal-sokkal többet tud mutatni. Ez nem egy szokásos fehér IPA, nem egy átlagos dupla IPA, nem egy zabos IPA, de még nem is csak ezeknek a stílusoknak a keveréke: a komponensek együtt valami újat mutatnak, olyat, amit egyszerű összeadással nem lehet megjósolni. Emiatt pedig emelem kapalom a sör előtt.
