Perui kakaóbabbal és brazil kávéval készült fehér stout az angol Hackney Brewery közreműködésével.
Teszt
Nem gondoltam volna, hogy itthonra még mindig lehet új sörstílust behozni, a Fehér Nyúlnak (az angol Hackney Brewery-vel karöltve) viszont sikerült. Mondjuk az is igaz, hogy sörös körökben a „ritka, mint a fehér…” mondat folytatásaként simán elfogadható a stout válasz is, annyira nem vagyunk eleresztve ezzel a testében és ízében fekete sörre emlékeztető, szívében mégis világos sörrel. Ebbe a fába vágta a fejszéjét a két főzde és mivel a hazai versenyző szaktudását már régóta ismerem, külföldi partnere pedig jó pár kellemes meglepetéssel gazdagított az utóbbi időben, bizakodva álltam neki a csodaszarvasos palacknak.
Kezdjük is az elején a dolgot: a fehér stout ugyanis, ha nem is fehér, de maximum borostyán színben pompázik, habja pedig inkább az alapstílusra emlékeztető apró. Ezek után az ember óhatatlanul valami dupla IPA közeli illattal számolna, de a várakozással ellentétben engem masszív kávé illata csap meg. Persze ez abban a tudatban talán nem is meglepő, hogy a sörbe festőmaláta nem, de brazil kávé és perui kakaóbab jócskán került. Olyannyira jócskán, hogy a korty után kijelenthető, a kávé biztosítja a sör gerincét is, hiszen az első dolog, amit megérzek az a specialty kávék harsány, gyümölcsös és enyhén savas íze. Ez be is tölti a szájat, azonban az ízek sorát még nem zárja le, hiszen kiérezni még kis fekete csoki jelleget is (Vélhetően a kakaóbabnak hála), illete az sör néhol enyhén füstös. A legérdekesebb dolog viszont maga a test, ami nem olyan masszív, mint az ember egy klasszikus, „egész estés” stoutnál várná, inkább az ír stoutok filigrán világát idézi.
Kissé bajban vagyok a White Stag értékelésénél, na de nem azért, mert ne esett volna jól ez az intenzív cold brew kávéra emlékeztető sör. Azért vagyok gondban, mert a stílus annyira ritka, hogy nem igazán van referenciám, milyen egy tankönyvi fehér stout. A sört mindenesetre csukott szemmel el tudnám képzelni egy kávéval jól megtolt kisebb testű stoutnak, ráadásul, mint mondtam jól is csúszik, szóval én maradnék ennyiben. Talán nem a fehér stout iskolapéldája, de azoknak, akik valami újat akarnak tapasztalni és a kávé is közel áll hozzájuk, bátran merem ajánlani.
