Sörfajta IPA
Szín Ködös aranysárga
ABV 6,3
IBU No IBU
Kiszerelés Csapolt, (Üveg - 0,33 l - kifutott)
IPA Amarillo, Citra, Mosaic és Galaxy komlókkal
Teszt
Ha ki kellene emelnem a tavalyi év legjobb sörét, igen nagy bajban lennék. Valószínű még több nap gondolkodási idő után is csak egy listát tudnék felsorolni. Viszont ha valaki az előző év legjobb sorozatára kérdez, arra bátran rá tudom vágni, hogy a díj a Mad Scientist Alpha szériáját illeti. A limitált, kísérleti sörök korát éljük és ezt a Főzdepark arcai nagyon elegánsan használják ki. Volt már itt fekete IPA (egy kezemen meg tudom számolni, eddig hány jó született belőle az országban), mentás IPA (aminek nem kellett volna működnie, aztán mégis működött), télapó sör, dupla NEIPA (ami már a stílus megjelölése miatt is poén), meg még egy NEIPA lupulinnal, csak a miheztartás végett. Ehhez a sorozathoz kellett felnőnie az idei év első alfájának, a Blurry Face-nek.
Tesztünk tárgya első ránézésre egy sima NEIPA, Amarillo, Citra, Mosaic, de legfőképp Galaxy komlókkal megtolva. Még másodikra is, ködös, mint a fene. De aki ismeri a Mad komlóhasználati szokásait, az ezen sem akad fenn. De valami nem stimmel. Ez bizony élesztő is. A dolog poénja ugyanis az, hogy a Blurry bizony az élesztőt is magával vitte a hordóba, ez is része a kívánt íznek. És mivel az élesztőnek van az a rossz tulajdonsága, hogy meg talál pusztulni, a Blurry-t addig kell inni, amíg friss. Szerencsére hála a főzde mostanra egészen kiforrott terjesztési hálózatának, ezt sikerült is elkövetni már a premier napján, még a fővárostól távol is.
Mikor megkaptam legújabb „baracklé hasonmásomat”, rá kellett ébredjek, hogy a csak kinézetével kiérdemelt megnevezés jobban illik az italra, mint gondoltam. Illatában savanykás mangó, maracuja és barack keveredik, na meg egy leírhatatlan teltség. Nem hiába, komlót ígértek, és a komló teljesít. A kortyérzet úgyszintén telt és krémes, itt is kapjuk a trópusi gyümölcsöket és az azt kiegészítő, testet biztosító, visszafogott édességet, ami végig kordában tartja a komlókeserűt. A háttérben itt is befigyel a barack, a gyanta és néha, főleg a korty végén egy enyhe malátásság is. Savanyúság azonban nincs, ami az illat után meglepő, de nem hiányosság. Összességében egy kirobbanóan friss, telt és kissé milkshake-es IPA-t kapunk elegánsan kivitelezve.
Ezek alapján a kipróbálását (főleg frissen) mindenkinek teljes szívből ajánlom. A sör csavarja most inkább egy technikai bravúr, de ennek az ízben megvan a pozitív hatása, szóval nem öncélú. Egyedül talán azoknak lehet egy enyhe hiányérzetük, akik már telítődtek a „krémes-trópusis” IPA-kkal, de még őket is kalapemelésre késztetheti a megvalósítás.
