Tözegáfonyával, joghurttal és Barbe Rouge komlóval készült fekete sour ale.
Teszt
Pár hete, mikor sikerült megkóstolnom Reczer Gábor és a Balkezes sörfőzde közös produkcióját, a Tropical Tigert, úgy gondoltam, a Collabrew sorozat nálam elért mindent, amit csak elvárhatok tőle. Nem csak egy szenzációs italt produkált, a tavalyi év legizgalmasabb kezdeményezése volt, ami előremozdította a mostanában ingadozó sörös közösséget, ráadásul egy olyan sört is letett elém, ami az én kis személyes "minden idők kedvencei" listámba is bekerült. Mit várhatok még a maradék 2 epizódra a Collabrew sorozatból, ha már most is teljesült minden vágyam. Nos, mint később kiderült, lehetett még mit, hiszen a széria 11. darabját Reczer a Monyós Mausecz Ádámmal szállította és már leírása alapján egyértelmű volt, hogy beteg, ezzel együtt pedig vér izgalmas lesz. Kapunk ugyanis egy sötét savanyú sört, ami ráadásul tőzegáfonyát kapott masszívan, ami a jelenlegi, a savval még mindig maximum csak ismerkedő közönség közé bedobva egyenértékű egy gyönyörűen kivitelezett, triplán leszúrt halálugrással. Még szép, hogy ezt is meg kellett kóstolnom!
A sörcímke és a stílus metál világát a sör is hozza, hiszen valóban vöröses fekete színt kapunk hasonló árnyalatú, enyhe habbal. Ezen a ponton már akkor is izgalomba jöttem volna, ha az alaprecept nem érdekel. Hát még a savanyú áfonyát és enyhén csokit idéző illattól. Ez vad lesz, izgalmas, új és nekem való. És valóban, ízében először az áfonyát érezni, kis aszalt jelleggel, már-már édeskésen. De a címkén nem véletlenül szerepel a sav, az édesség lecsengése után ugyanis átveszi az uralmat a masszív savanyú, beterít, elnyúlik és dominál, méghozzá úgy, hogy az áfonya íze sosem tűnik el teljesen. Az egzotikus duó aztán a sör végén trióvá alakul, mikor megérkezik a keserű fekete csoki is, amit valaki valamiért savba mártott. Mindezt úgy, hogy a sör hosszú lefutású, savanyú mivoltát nem győzöm hangsúlyozni (és a címke sem titkolja).
A Csikar nálam picit egy jó művészfilmre emlékeztet, hiszen ahhoz, hogy élvezd, neked kell megtenned az első lépést és elfogadnod, hogy egy sör lehet savanyú. Nagyon savanyú. Viszont, ha ez sikerült, egy olyan szépen kivitelezett és komplex élményben lesz részed, ami veled marad még jó ideig. Csak hogy a saját példámat említsem, ez a sör a jól érezhető áfonyásságával és sokrétűségével sorozatban másodikként katapultálta magát a sör hall of fame-be, szóval merd élvezni, mert akkor ennyire jó!
