Galaxy, Amarillo és Nelson Sauvin komlókal készült tripla IPA.
Teszt
A Pilot sorozat veterán rajongói talán még emlékezhetnek arra, hogy a Horizont limitált szériájának 6. megállója épp egy tripla IPA volt (ezt akkor teszteltük is). Most pedig, láss csodát, kiderül, hogy a főzde közel sem feledkezett meg a háromszoros erejű IPA koncepciójáról, hiszen az állandó kínálatuk új tagja, a Jack the Triple épp ilyen stílusban készült el. Persze egy ilyen combos IPA még annak is tartogat kihívásokat, aki már egyszer kacérkodott a stílussal, ráadásul a Pilot sör óta az alaprecept is jócskán változott. Itt az ideje hát, hogy megkóstoljuk, mit tud ez a gyilkos IPA.
Bár a palack vérről árulkodik, a sör apró habja és borostyán színe nem igazán fenyegető, ráadásul édeskés illata kifejezetten hívogat. Merész vagyok, és szembe nézek Jackkel. Először egy masszív komló fuvallat kap el, amit édesség követ: Eleinte mézédes íz, majd inkább égetett cukorra emlékeztető zamatok. Ezt azonban mindvégig elkíséri a komlótobozok kesernyés, gyantás természete, az alkohol itt-ott kibukkanó, melengető-bizsergető íze, sőt a sör még keksszel is megkínál a korty közepén. De bárhogy is legyen, minden találkozásnak ugyan az a vége: hosszú idő után a komló keserűségével maradok egyedül.
Hangulatkeltést félretéve a Jack tényleg felnőtt annak a masszív, nagy testű, malátásan édeskés sörnek a képéhez, amit a tripla IPA név sejtet. A komlós és a malátásan-alkoholosan édes ízeket ügyesen váltogatja a sör, itt-ott pedig tartogat néhány meglepetést is. Azoknak tehát, akik a dupla IPA-ban is a masszív testet élvezik leginkább, a Jack kiváló választás lehet.
