Szlovák komlókkal és szlovák sörfőzők segítségével készült kollaborációs IPA
Teszt
Van néhány sör, aminél elég egy grafika, egy leírás és valami ösztön azt súgja, ez érdekes lesz. Kész a hun sör-hulkos címke egy magyar-szlovén kooperációs sörhöz? A neve Don’t mess with Zoltan, ami nyilvánvalóan eeeegyáltalán neeem utal Reketye Zolira, a főzde punk vezetőjére? Csak szlovén komlókat kap? Ennek a fele is elég volt, hogy az ösztön bekapcsoljon. Mondjuk eddig elég vegyes tapasztalataim voltak szegény kis kontinensünk komlóival, sokszor csak a keserűt adják némi füves jelleggel, azt is tompán, de voltak üdítő kivételek is. Hátha ez is az lesz. Meg aztán Dunát lehet rekeszteni a trópusi gyümölcsös/citrusos IPA-kkal.
A doboz pisszen, az aranybarna ital nagy habbal pedig a pohárba kerül. Az első meglepi az illatban ér. A grafika alapján valami szájbaverően erőset és nyerset várnék, de ez inkább sima, édeskés, kissé teás. Zoltánunk tehát nem az az őrjöngő magyar vitéz, inkább egy meg nem értett úriember. Ez az elegancia folytatódik az ízben is. Valami teljesen újat és szokatlant kapok, ami krémes, édeskés, gyantás, teás és gyógynövényes egyszerre. Háttérben ott van egy kis szárított alma és egy csipetnyi mangó, de minden íze valami eddig be nem mutatott. Ez egy olyan sör, amit eddig hiányoltam a magyar polcokról, valami teljesen meglepő és eltérő az amerikai sablontól, méghozzá parádésan kivitelezve. A korty végén persze ott van a maláta és a keserű is, de mind egy egységet alkot.
Ezt a sört meg kell kóstolni. Annak, aki unja a simcoe és a citra megszokott ízeit. Annak, aki egy szépen egységbe kovácsolt sört inna. Na meg annak, aki szereti a jót.
