Teszt
A Szent András igencsak nyerő szériában van, ami a sötét söröket illeti, hiszen karácsonyra egy kiválóan sikerült füstölt szilvás RIS-sel, a tél második felében pedig egy nem kevésbé eltalált, immár ízesítés nélküli imperial stouttal örvendeztettek meg bennünket. Most pedig, szinte előzetes nélkül megkaptuk a trilógia 3. darabját, Hathárom néven, ami ezúttal a sokkal kevésbé alkoholos, mostanában elég sok rivalda fényt kapó sötét angol „ivó” sörök világába vezet be mindenkit egy porterrel.
A sör fél literes palackjából nem győzöm kitölteni a fekete, enyhén habzó italt, mely illatában egyértelműen a kakaópor és a cikória kávé mutatkozik meg, na meg az a lazaság, amit a sörtől is remélek. Remélek, és nem is alaptalanul, hiszen belekortyolva a Hathárom kifejezetten jó ivásúnak bizonyul (nemhiába kapunk fél litert). Íze édeskés (de közel sem gejl), pirítósra emlékeztető, majd keserű kávés és kekszes. A korty lágy, hosszan tartó, vékony, de krémes és tartalmas.
Ezért a sörért nem tudom nem szeretni a Szent Andrást: kapunk egy kiváló, intenzív ízű, pörkölt malátás ivó portert, méghozzá olyan csomagolásban és olyan árfekvésben, ami azt sugallja, ne félj ebből akár több korsót is legurítani. Ezt ugyanis arra szánták, hogy egy baráti sörözés (ahol nem a fél decik szürcsölgetéséé a főszerep) is megkapja a maga minőségi, ízgazdag, de üdítő ivó sörét.
