Ha már kellően képbe kerültetek az alsó erjesztésű sörökkel kapcsolatban, akkor lépjünk is tovább a felső erjesztésre. Most bemutatjuk az IPA, Stout, Mild és Porter stílusokat!
Az alsó erjesztésű sörökről már beszámoltunk, kiveséztük őket. Most egy kicsit izgalmasabb terepre tévedünk, mégpedig a felső erjesztésű sörök környékére. IPA, stout, porter. Tovább is van mondom még! Fontos megjegyezni, hogy a sorozat kifejezetten kezdőknek/újoncoknak szeretne segítséget nyújtani így első sorban az alapokra koncentrál.
Kezdjük is egy gyors ismétléssel: Miért is hívjuk úgy, hogy felső erjesztésű sör? Azért, mert erjedés közben az élesztő nem süllyed le a sörlé aljára, mint az alsó erjesztésű söröknél, hanem a tetején lebeg. Ezen kívül magasabb (szobahőmérsékleten) erjed. Legismertebb ilyen sörtípus az ale, mely egy brit sörfajta.
India Pale Ale (IPA)
A leírások eltérnek a sör eredete tekintetében, de a legtöbb egyetért abban, hogy ami később IPA-ként vált ismertté az eredetileg - Indiába való szállítási célzattal megalkotott (jól megkomlózták, hogy eltarthatóbb legyen a sör és kibírja a hosszabb utat is) - pale ale volt az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején. Itthon a mai napig még mindig rettenetesen pörög az IPA, meglátásom szerint ezt a típust viszik a legtöbben. Mi első sorban most a klasszikus angol IPA-t helyeztük középpontba, viszont érdemes megjegyezni, hogy rengeteg stílusa van a sörnek. West Coast IPA, East Coast IPA, New England IPA, Oat IPA, Milkshake IPA és még a végtelenségig lehet tovább folytatni a sort. Átlagos alkoholtartalma 5-7,5% között mozog, színe az aranytól a mély borostyánig terjed. A leginkább jellemző az IPA-ra, az erős komlóillat: virágos, fűszeres-borsos, citrusos-narancsos. Ízben is a komló dominál, de mellette a maláta is megjelenik. A komlónak köszönhetően gyümölcsös ízek jöhetnek, viszont a lecsengése száraz és a komlókeserűség még az utóízben is kitart.
Külföldi példák: Meantime – India Pale Ale, Fuller’s Bengal Lancer IPA
Hazai példák: Horizont – Gentle Bastard, Fehér Nyúl - IPA, Hoptop – Green Zone, MONYO – Flying Rabbit
Mild
Történelmileg egyszerűen nem érlelt sört jelentett, és jelzőként használták, hogy megkülönböztessék az érlelt vagy erősebben komlózott, eltartásra szánt söröktől. A modern mild-ok eredete az 1800-as évek gyengébb, X-típusú ale-jeihez vezethető vissza, bár a sötét mild-ok a 20. századig nem jelentek meg. Napjainkban a mild egy alacsony alkoholtartalmú (3-3,8%) és a bitter-nél kisebb komlókeserűséggel rendelkező sört jelent. Malátaközpontú brit ivósör, bátran meg lehet belőle inni 4-5 korsóval is, ha úgy alakul az este. Illatra malátás, komlót szinte egyáltalán nem lehet érezni rajta. A malátának több karaktere is lehet, például: gabonás, diós, pörkölt, karamelles, csokoládés emiatt az íze is elég széles skálán mozog így egy változatos sörről beszélünk. Színe a réztől sötétbarnáig terjed.
Külföldi példák: Banks’s Mild, Highgate – Dark Mild
Hazai példák: -
Stout
Ez a stílus akkor született, amikor a London porterek növekvő népszerűségét kihasználva, teljesebb, krémesebb még inkább karakteres testtel (testesebb és erősebb) és erővel rendelkező söröket kívántak főzni. Ha csak itt hagynék annyit, hogy Írország vagy Dublin, akkor kinek mi jutna eszébe? Gyanítom, hogy először a Guinness! Ez teljesen helytálló, tökéletesen passzol a stílusba. Guinness Draught, mint márka 1959-ben jött ki. A dobozos és üveges verziót a késői 80-as években és 1990-ben fejlesztették ki. Kávészerű illat dominál benne, de megjelenhetnek benne csoki, kakaó vagy éppen pörkölt jegyek is és ez vonatkozik az ízére is. Színe általában koromfekete „A Guinness sör feketének tűnhet, de tulajdonképpen a vörös nagyon sötét árnyalata”. Alkoholtartalma 4-4.5% között mozog.
Külföldi példák: Guinness Draught
Hazai példák: Fehér Nyúl - Stout, HopTop – Midnight Express
Porter
A kor népszerű sörfajtájából, az édes barnasörből fejlődött ki körülbelül 300 éve Londonban. Nagyon népszerűvé vált az 1800-as években, és széles körben exportálták, de az I. világháború környékén a népszerűsége hanyatlani kezdett, és az 1950-es években ez a sörfajta el is tűnt. Az 1970-es évek végén, a kézművessör-korszak kezdetén élesztették fel újból. A neve állítólag onnan származik, hogy közkedvelt volt a londoni munkásosztály azon tagjainak körében, akik különféle mindennapi hordári-szállítási feladatokat végeztek. A stout elődjeként tartják számon bár történelmi összefüggés nincs a kettő között. Színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed, de fény felé tartva akár rubinvöröses árnyalata is lehet. Illatát tekintve a maláta dominál enyhe pörköltséggel. Ízére is ez jellemző elsődlegesen tartalmazhat karamellás, diós és tejkaramállás jegyeket is másodlagosan pedig kávé, édesgyökér, keksz és pirítós jelenhet meg. A komlóíz csak mérsékelten jellemző rá, alkoholtartalma 4-5,4% között mozog.
Külföldi példák: Fuller’s – London Porter
Hazai példák: Szent András Sörfőzde - Hathárom, Fehér Nyúl – Calm Storm (Baltic Porter), Soproni - Porter
Források:
