A Soproni évekkel ezelőtt nagyot robbantott az Óvatos Duhaj szériával, de aztán egy kicsit eltűntek az új megjelenésekkel. Most viszont nem csak új sörrel jelentkeztek, hanem igazoltak egy kisüzemi sörfőzőt is hozzá. Nézzük mit főztek ki!
A hazai nagyüzemi sörpaletta nagyot fordult az évek alatt. Gyakorlatilag abból, hogy csak lagert és citromos cuccokat gyártottak, elmentek abba az irányba, hogy már minden sörgyárnak van legalább egy felsőerjesztésű söre. Még 2017-ben, a Soproni volt az első a sorban az Óvatos Duhaj IPA-val, de azóta már sok sör lefolyt a csapokon. A többi sörgyár is kijött azóta a saját felsőerjesztésű/hidegkomlózott/extrább sörével (Borsodi IPA, Dreher IPA), de a Soproninál próbálnak nagyot robbantani és amellett, hogy lefőzték az Óvatos Duhaj Búzát, mindezt egy kisüzemi sörfőzővel tették, a Yeast Side-os Lados Petivel. De ez még nem garantálja a tuti sikert, ellenben jó előjel.
Egy nagyon népszerű szegmensre próbáltak lőni, hiszen a lager sörök után nagyjából a búza sörök azok, amik már a „sörforradalom” előtt is népszerűek voltak. A sörük besorolás szerint egy belga búza lett, amiről azt érdemes tudni, hogy felsőerjesztésű, palackban érlelt búza alapú sör. A 30-60% közötti malátázatlan búzatartalom kihangsúlyozására aromás ízt kiváltó élesztőt alkalmaznak az erjesztés beindítására. Komlózása nagyon alacsony, alig érezhető, általában fűszeres és citrusos aromakomlók felhasználásával. A witbier különlegessége a hozáadott curacao narancshéjban és a korianderben rejlik. Mindezek leírása után kicsit példába is öntenénk a dolgot. Hoegaarden búza! Nagyjából ez tekinthető a sörstílus legismertebb példányának.
A Soproni értelmezésében a fenti kategória leírás egyébként tökéletesen teljesül is, mondhatni mintha a tankönyvből lépett volna ki. Kitöltéskor is érződik rajta, hogy ez nem a megszokott búzasörünk lesz, hanem valami kicsit masszívabb annál. Az első, ami feltűnik az illatolásnál, hogy jóval markánsabb, mint a Hoegaarden (az első főzetnél pedig érezhetően nagyon durván édes is). Nyilván azért nem így bont ki egy sört senki sem, hogy ezt figyelné, de azért érződik a különbség elsőre. Aztán az igazi különbséget nekem a korty jelentette, ugyanis amellett, hogy szeretem a belga söröket, szőröstül-bőröstül, ez nekem túl masszív. Egyszerűen túl "erős" íz csapja meg az ízlelőbimbóimat, amik ettől azt sikítják, hogy „sírva kérlek, igyál valami fasza lagert öblítésnek most azonnal!” Azért ilyet ritkán szoktam érezni, de amikor kisüzemi sörtől hasonló érzésem volt, akkor is leginkább azért, mert egyszerűen 1-2 deci elég belőle (lásd legutóbb Gentryside), nem kell több. Itt viszont inkább arról van szó, hogy kicsit játszottak az arányokkal és talán túl is tolták azokat. Az édesség még a második főzetnél is nagyon sok nekem, egyáltalán nem jön belőle az, hogy nyáron ezt szeretném inni egy "frissítő" sörnek a kertben, sütögetés közben.
Teljesen őszintén nem tudom megmondani, hogy milyen összetevő, milyen arány miatt, de egyszerűen túl „sok” lett a sör. Finom és abszolút jól sikerült, de nem 0,5-ös kiszerelésben! Ezt max 0,33-as kivitelben tudom elképzelni, mint ahogy azt a Hoegaarden is csinálja, bár hozzá kell tennem, hogy abból, ha egy korsóval is iszok meg, még mindig nincs ilyen visszás érzésem. Próbálom tényleg jól értékelni az új produktumot, de nem tudom jó szívvel kijelenteni, hogy ez az amire vágyik a nép.
A nagy egészet nézve azt kell mondanom, hogy ez nem az, amire vártunk. Nincs akkora újító ereje, amit még 2017-2018-ban tudott letenni az asztalra a Soproni, gyakorlatilag a Soproni APA óta egy helyben topognak. Azt mondom, hogy amolyan rendes iparosmunka lett a Soproni Búza, de sajnos semmi több. Ha rajtam múlik én még mindig egy Kronen-t vagy Hogaarden-t fogok levenni a polcokról, de nyilván ez egyéni preferenciám. Viszont kíváncsian várjuk, hogy a következő sörükkel, a Hoplagerrel mit fognak kezdeni, főleg így, hogy egy kisüzemis sörfőzőjük is van már! Mindenképpen próbáljátok ki és mondjátok el a véleményeteket, mert az a tuti.
